Bevallom, ezt nem most írtam, de az egyik legkedvesebb írásom. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki nagy változáson és viszontagságon ment keresztül, ahogy én és a kis családom. Mégis megtaláltuk új lakóhelyünkön is a boldogságot, többek között azt az óvodát, ahol gyermekeink a legjobb kezekben vannak. És talán kicsit mi, szülők is.
"A gyermek szeme a jövő tükre.
Jaj annak, aki elhomályosítja." (Juhász Gyula)
A mi óvodánk
Pici lányunk óvodába
jár, a mi óvodánkba. Ez nagyon fontos, mert Léna 2 évet járt bölcsibe
Budapestre, majd ugyanott 2 évig a Micimackó óvodába és most a Bethánia ovi
Csillagfény csoportjába. Itt minden más, személyesebb, családiasabb. Nagyon jól
esett, hogy augusztusban meglátogattak minket az óvónénik. Így nem csak
beestünk szeptemberben egy idegen környezetbe, hanem kedves, ismerős szempárok
mosolyogtak ránk. Először fura volt, hogy évnyitó misére kell mennünk, de
amikor ott voltunk, nagyon büszkék voltunk arra, hogy ehhez a közösséghez
fogunk tartozni. Már akkor látszott, nem csak egy csoport, hanem egy összetartó
kis csapat vár ránk.
Léna szívesen jár
ide, minden héten olyan élményekkel gazdagodik, amit semmi nem pótolhat. A
kalász szedés, a kenyérsütés, a táncház, az utazás lovaskocsin, a szőlőszüret,
a répa húzgálás... Tele van kalandokkal és tapasztalatokkal, amik segítik őket
a világ megismerésében. A kis óvodások aktív életet élnek, részt vesznek a
város életében. Szépen szerepeltek a szüreti felvonuláson, és imádták a
próbákat a sárkány ellen. A bográcsozással egybekötött hétpróba nagyon jól
sikerült, mindenki jól érezte magát. A gyerekek itthon azt kérdezgették, mikor
lesz megint. A szülőknek is kikapcsolódás volt egy nagyon fontos dolog mellett:
együtt volt a család. A rohanó hétköznapokban nem jut időnk eleget velük lenni
és ez jó alkalom volt erre.
Csakúgy, mint a
lámpás felvonulás és vásár. Izgalommal készülődtünk és büszkén néztük a
gyerekek rövid műsorát. A vásáron rengetegen voltak, kicsik és nagyok, és ismét
együtt a család. Itt is éreztük, hogy egy közösség tagjai lettünk,
összebarátkoztunk más családokkal, ami nagyon jól esik annak, aki idegenből
jött. Sokat beszélgettünk, a gyerekek szaladgáltak. Mindenki óvta a
lámpácskáját és a sok kis fény, mint megannyi csillag sétált végig gyermeki
kacajjal csilingelve a kis utcákon. Szívmelengető volt, ahogy az időseknek
énekeltünk, majd a nagy tábortűznél minden lélek összejött egy dal, egy
koccintás erejéig. Nem is akaródzott hazaindulni....
Szent Miklóst várva
ismét együttműködtünk, hogy a piciknek a szívében megmaradjon az öröm és a
hagyomány. Ebben a rohanó modern világban nehéz megőrizni a hitet, a melegséget
és ha nem vigyázunk hamar elillan az advent izgalma, az ünnepek meghittsége.
Együttműködve az óvónénikkel a szent család és A két szúrós szőrű báránykával
készültünk az ünnepre, így ajándékozva meg a tátott szájjal rácsodálkozó
ovisokat. Megható volt, ahogy a végén simogatták a báránykákat, mintha tényleg
a szent istállóban lennénk, érződött a szeretet. A gyerekek ajándékai, amit kis
kezükkel készítettek még mindig ott díszelegnek talán az ablakban, mert ez
felbecsülhetetlen érték a mi pici lányunktól. Másnap szintén olyan eseményben
volt részünk, amiben még soha. A Szent Képet vittük el két befogadó családhoz.
Mindkét helyen melegszívű, kedves vendéglátásban volt részünk, a háziak sok
munkával és szeretettel készültek látogatásunkra. A közös éneklés, a kötetlen
beszélgetések, a vidám hangulat és a gyerekek csivitelése, nevetése és a közös
játék... Elmondhatatlan szavakkal, hogyan kovácsolja egy nagy családdá ezt a
csoportot ez a szösszenetnyi pár óra is együtt. Az új évet is egy közös
szánkózással indítottuk. Még sohasem esett ilyen jól a forralt bor és a pirítós
kenyér.
Mindez nem csak annak
köszönhető, hogy Emese és Éva néni mindent megtesz a csoportért, hanem annak is
hogy év közben történeteikkel megjelenítik a gyerekeknek a régi szokásokat.
Meséikkel a hitet, reményt szeretetet áthozzák nekünk a jelenbe. Jóságra,
becsületre nevelik, tanítják gyermekeinket és a havonta létrejövő szülőin
minket is bevonnak közös életükbe. Hiszen mind ugyanazért vagyunk itt: Hogy
gyermekeinket felkészítsük az életre, értékeket adva magán és közösségi
élethez, hogy ha majd felnőnek, boldog felnőttekké váljanak.
Hát ilyen a mi
óvodánk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: