hétfő, július 15

A mi óvodánk


Kedves Olvasók!

Bevallom, ezt nem most írtam, de az egyik legkedvesebb írásom. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki nagy változáson és viszontagságon ment keresztül, ahogy én és a kis családom. Mégis megtaláltuk új lakóhelyünkön is a boldogságot, többek között azt az óvodát, ahol gyermekeink a legjobb kezekben vannak. És talán kicsit mi, szülők is.







 "A gyermek szeme a jövő tükre. 
Jaj annak, aki elhomályosítja." (Juhász Gyula)

A mi óvodánk  


Pici lányunk óvodába jár, a mi óvodánkba. Ez nagyon fontos, mert Léna 2 évet járt bölcsibe Budapestre, majd ugyanott 2 évig a Micimackó óvodába és most a Bethánia ovi Csillagfény csoportjába. Itt minden más, személyesebb, családiasabb. Nagyon jól esett, hogy augusztusban meglátogattak minket az óvónénik. Így nem csak beestünk szeptemberben egy idegen környezetbe, hanem kedves, ismerős szempárok mosolyogtak ránk. Először fura volt, hogy évnyitó misére kell mennünk, de amikor ott voltunk, nagyon büszkék voltunk arra, hogy ehhez a közösséghez fogunk tartozni. Már akkor látszott, nem csak egy csoport, hanem egy összetartó kis csapat vár ránk.
Léna szívesen jár ide, minden héten olyan élményekkel gazdagodik, amit semmi nem pótolhat. A kalász szedés, a kenyérsütés, a táncház, az utazás lovaskocsin, a szőlőszüret, a répa húzgálás... Tele van kalandokkal és tapasztalatokkal, amik segítik őket a világ megismerésében. A kis óvodások aktív életet élnek, részt vesznek a város életében. Szépen szerepeltek a szüreti felvonuláson, és imádták a próbákat a sárkány ellen. A bográcsozással egybekötött hétpróba nagyon jól sikerült, mindenki jól érezte magát. A gyerekek itthon azt kérdezgették, mikor lesz megint. A szülőknek is kikapcsolódás volt egy nagyon fontos dolog mellett: együtt volt a család. A rohanó hétköznapokban nem jut időnk eleget velük lenni és ez jó alkalom volt erre.
Csakúgy, mint a lámpás felvonulás és vásár. Izgalommal készülődtünk és büszkén néztük a gyerekek rövid műsorát. A vásáron rengetegen voltak, kicsik és nagyok, és ismét együtt a család. Itt is éreztük, hogy egy közösség tagjai lettünk, összebarátkoztunk más családokkal, ami nagyon jól esik annak, aki idegenből jött. Sokat beszélgettünk, a gyerekek szaladgáltak. Mindenki óvta a lámpácskáját és a sok kis fény, mint megannyi csillag sétált végig gyermeki kacajjal csilingelve a kis utcákon. Szívmelengető volt, ahogy az időseknek énekeltünk, majd a nagy tábortűznél minden lélek összejött egy dal, egy koccintás erejéig. Nem is akaródzott hazaindulni....
Szent Miklóst várva ismét együttműködtünk, hogy a piciknek a szívében megmaradjon az öröm és a hagyomány. Ebben a rohanó modern világban nehéz megőrizni a hitet, a melegséget és ha nem vigyázunk hamar elillan az advent izgalma, az ünnepek meghittsége. Együttműködve az óvónénikkel a szent család és A két szúrós szőrű báránykával készültünk az ünnepre, így ajándékozva meg a tátott szájjal rácsodálkozó ovisokat. Megható volt, ahogy a végén simogatták a báránykákat, mintha tényleg a szent istállóban lennénk, érződött a szeretet. A gyerekek ajándékai, amit kis kezükkel készítettek még mindig ott díszelegnek talán az ablakban, mert ez felbecsülhetetlen érték a mi pici lányunktól. Másnap szintén olyan eseményben volt részünk, amiben még soha. A Szent Képet vittük el két befogadó családhoz. Mindkét helyen melegszívű, kedves vendéglátásban volt részünk, a háziak sok munkával és szeretettel készültek látogatásunkra. A közös éneklés, a kötetlen beszélgetések, a vidám hangulat és a gyerekek csivitelése, nevetése és a közös játék... Elmondhatatlan szavakkal, hogyan kovácsolja egy nagy családdá ezt a csoportot ez a szösszenetnyi pár óra is együtt. Az új évet is egy közös szánkózással indítottuk. Még sohasem esett ilyen jól a forralt bor és a pirítós kenyér.
Mindez nem csak annak köszönhető, hogy Emese és Éva néni mindent megtesz a csoportért, hanem annak is hogy év közben történeteikkel megjelenítik a gyerekeknek a régi szokásokat. Meséikkel a hitet, reményt szeretetet áthozzák nekünk a jelenbe. Jóságra, becsületre nevelik, tanítják gyermekeinket és a havonta létrejövő szülőin minket is bevonnak közös életükbe. Hiszen mind ugyanazért vagyunk itt: Hogy gyermekeinket felkészítsük az életre, értékeket adva magán és közösségi élethez, hogy ha majd felnőnek, boldog felnőttekké váljanak.

Hát ilyen a mi óvodánk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: