péntek, június 13

A jó pásztor


A jó pásztor 
23 Dávid zsoltára

"1. Az Úr az én pásztorom;
nem szűkölködöm.
2. Füves legelőkön nyugtat engem,
és csendes vizekhez terelget engem.
3. Lelkemet megvidámítja, az
igazság ösvényein vezet engem
az ő nevéért.
4. Még ha a halál árnyékának
völgyében járok is, nem félek a
gonosztól, mert te velem vagy;
a te vessződ és botod, azok
vigasztalnak engem.
5. Asztalt terítesz nekem az én
ellenségeim előtt;
elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.
6. Bizonyára jóságod és kegyelmed
követnek engem életem minden napján,
                                                             s az Úr házában lakozom hosszú ideig."

Változás...



Sokat beszélgettem az utóbbi időkben közösségünk vezetőiről különböző korú, vallású és érdeklődésű emberekkel. Hihetetlen hallgatni, mennyire koncentráltan jön át szavaik által a magyarnak, mint népnek a véleménye a világról, önmagáról, a jövőről. Nagyon elszomorít, hogy mindig csak a rosszat látja mindenki, pedig lehetne sokkal jobb is. Nem azt szeretném mondani, hogy folyton vigyorogjunk és ne vegyük észre a gondokat, de bizony a magyarság jövője a mostani szülőkön, vezetőkön, politikusokon múlik.

Ha kicsiben akarom megmutatni, nézzünk meg egy négytagú családot, ahol apa, anya, fiú, lány vannak. Az esetek 90 %-ában felnőtt korában a fiú olyan életvitelt folytat majd, mint az apja, a lány olyat, mint az anyja. És teljesen mindegy, hogy mit mondunk, a viselkedésünk határozza meg, milyenek lesznek. Ha pl. én folyton arról papolok, hogyan kell szabályszerűen közlekedni, majd csak egyszer-kétszer átmegyek gyalogosan a piroson, mert semmi nem jön, már meg is tanítottam, hogy a szabályokat meg lehet szegni. Ha teljesen más témát nézek, én vallásos, templombajáró ember vagyok, a lányomat nem is kell kérnem, hogy csatlakozzon. Ugye ma is megyünk anya? - kérdi vasárnap reggel. A párom egy másik világból származik, templomot csak akkor látott belülről, ha kirándult vagy vendég volt egy esküvőn. A fiam nem is akar annyira velünk jönni, és rá is kérdezett már többször, akkor apa miért nem jön...

Úgy gondolom, ha nincs gyermekünk, akkor is fontos a példamutatás, hiszen különböző közösségek tagjai vagyunk. Legyen az egy család, szülői munkaközösség, gyülekezet, vagy egy város, nemzetség, ország. Sokszor nehéz minden szabályt betartani, folyton mosolyogni, pozitívan hozzáállni. Ez rám is vonatkozik!



De!!!! Ha meg sem Próbáljuk, akkor nem tudhatjuk, mi lenne ha.... Én úgy gondolom, valahol úgy kell a világ felé fordulnom, ahogy én elvárom azt másoktól. Hogyan várhatom el másoktól, hogy másképp viselkedjen, ha én magam sem hallom meg a kritikákat. Igenis meg kell hallani és mérlegelni, még ha abban a pillanatban rosszul esik is. Vannak tanácsok amiket meg kell fogadnunk és vannak, amiket nem... Nehéz néha eldönteni, melyiket. Mindenki a maga élete, világa, munkája stb. szerint kellene, hogy döntsön.

Én az elmúlt években rengeteg rossz dolgon mentem át, gyermekként szintén értek óriási pofonok. Bizony volt idő, amikor egyfolytában panaszkodtam és nem értettem, miért maradnak el mellőlem a barátok, ismerősök. Be kellett látnom, vagy megváltozom, vagy egyedül maradok. Mára megtanultam másképp nézni a mindennapokat. Hogy a pohár inkább félig teli és meg kell látnom a kevés jót mindenben. Szerintem sokat változott az életem és még nincs vége, még nincs minden dolog lezárva, lejátszva. Tudom, hogy azt kapom, amit adok másoknak. 


„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
(Charles Reade)

És fontos mindenkinek, hogy valamiben hinni tudjon. A vallásos embereknek az Istenbe vetett hite ad erőt, én is közéjük tartozom. Amellett pedig hinnem kell magamban, hogy képes vagyok dolgokra és minden nap próbálok a kisebb-nagyobb céljaim felé közelebb kerülni. Az univerzum mindenkiben hisz, de csak annak ad, aki magáról elhiszi, hogy a világ része, beletartozik a körforgásba és a jelenben él. Bárhonnan is jöttünk, bármiben is hiszünk, mi irányítjuk a sorsunkat. A pozitív gondolatok, a jó hozzáállás a jobb élet felé visznek, a negatív hozzáállás, a pesszimizmus a szegénység, a betegség, az egyedüllét felé sodorják hajónkat. Meg kell tanulnunk, hogy ha nem hagyjuk sodródunk az árral, hanem kezünkbe vesszük az evezőlapátot és helyesen forgatjuk, külső segítség fog érkezni és beérünk a célba.



Azt kívánom mindenkinek, hogy tudjon változni. Nem egyszer, nem 2-szer, hanem folyamatosan. Hiszen egy körforgásban vagyunk, minden változik körülöttünk és nekünk mindig adott helyzetből kell kihozni lehetőségeink szerint a legjobbat. Csak így juthatunk előre. Amit nem befolyásolhatunk, azzal nem szabad foglalkozni, csak azzal, amit éppen meg tudunk oldani, meg tudunk valósítani. És a kis lépésektől a nagyobbak felé haladva, egyre közelebb jutunk majd ahhoz, amit szeretnénk.

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”
(Wass Albert)



További Csodás Napot és 
Jó Tervezgetést Mindenkinek!!!! 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: