Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben
csak annyi
jóság, annyi felebaráti szeretet él,
amennyivel a pillanat
gyönyörét fokozhatják.
Az emberek - falkákba verődve vadásznak.
Falkáik pusztítva
végigszáguldanak a sivatagon,
aztán üvöltve tűnnek el a vadonban.
És veszni
hagyják, aki elhull.
Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok.
/Virginia Woolf/
Nem véletlenül pont most ragadtam ismét „tollat”.
Egy hír felröppenése (egy a cikkek közül: http://index.hu/belfold/2013/08/04/elzartak_a_vizet_az_ozdi_romatelepen/)
és az azt követő vitafórumok ihlettek újabb írásra.
Hihetetlen, mennyire különbözőek vagyunk. És még mielőtt
valaki politikai véleménnyilvánításra számítana, megnyugtatom, nem szándékozom
energiát és időt pocsékolni semmilyen politikai véleménnyilvánításra. Ez nem az
a fórum.
Szóval egy zárt kör tagja vagyok és hát a hozzászólások
alapján jöttem rá, ahányan vagyunk, annyi féle véleményünk van. És nem csak
annyi véleményünk, hanem a temperamentum illetve, hogy kit mennyire mélyen
érint a téma, azonnal felszínre tört. Biztos vagyok benne, hogy az enyémmel
együtt számos cikk jelent és még jelenik meg majd, de bízom benne, én egy
kivételes szemszögből tudok rávilágítani a témára.
Mondanom sem kell, volt ott hideg is meg meleg is, de
csak visszafogottan szerencsére. Mégis hálás vagyok, hogy mindegyiket
olvashattam. Természetesen volt aki rögtön a kissebségi kérdést vette elő egyik
vagy másik végéről. Volt aki a naplopó munkakerülők, szegénység és
szegénységtudat kérdését és persze nem maradhattak el kis hazánk vezetői,
politikusai, képviselői sem. Egyszóval özönlöttek a vélemények. Ez nem új dolog
ám, hiszen a mindennapokban is találkozunk hasonló véleményekkel, csak nem
ilyen koncentráltan…
Én például Erdélyben születtem és rossz volt költözni 9
évesen. És mikor meghallom valakitől, ebben az országban minden lehetetlen, el
kell menekülni, itt nincs jövő, a falra
tudnék mászni!!!! Sajnos valóban nem Kánaán és ne mindenki gazdag és okos és
szép. De miért gondoljátok ti, akik így vélekedtek, hogy egy idegen országban,
bevándorló idegenként olyan jó lesz nektek? Miből gondoljátok, hogy máshol jobb
vagy hogy tárt karokkal várnak majd? Csak egy cikksorozat érvként: http://blog.erdely.ma/antalboglarka/2013/04/26/angliai-gyorstalpalo-1-resz/
Egy bölcs ember egyszer azt mondta nekem, a rendszert
hiába szidod, nem változtathatsz rajta. Mindig abból kell kihozni a legjobbat,
ami éppen adva van (helyzet, rendszer, politika stb.) Egy másik bölcs ember
szerint pedig egy fecske nem csinál nyarat.
Szerintem: egy fecske valóban nem csinál nyarat, de a
változáshoz kell az első fecske. Majd a második, harmadik és így tovább. A kérdésemre, na de ki fogja elkezdeni a
változást a változtatást, ezt a választ kaptam:
„… én szeretném azt válaszolni a kérdésedre: "MI
fogjuk elkezdeni. Kiegészítésül pedig mindarra, amit olvastam tőletek: Ha nem
tartjuk természetesnek, hanem teszünk ellene leginkább úgy, hogy nem állunk be
a sorba és ezt képviseljük is a környezetünk előtt, megtanuljuk, hogy hogyan
lehet ennyi baj közt mégis becsületesen megélni …. előbb csak egy barátunk áll
be mellénk a sok közül, aztán ő mellé is beáll egy és így tovább. Ez
exponenciális növekedést eredményez, amelynek a hatását az első fecskék lehet,
hogy nem fogják már megélni. De ha soha senki nem kezdi el, akkor soha nem lesz
olyan világ a földön, amelyben mindannyian szívesen élnénk. Lehet, hogy így
sem, mert az ember nem tagadhatja meg önmagát. De amíg én nem felelek meg
mindig minden körülmények között azoknak az elvárásoknak, amiket másokkal
szemben támasztok, akkor milyen alapon ítélek el másokat? "Az vesse rá az
első követ..." És ezért nincs a politikának igazsága. Mert mindenki azzal
az oldallal szimpatizál, amelyik inkább olyan "bűnöket" követ el,
amelyeket ő is jogosnak tart. Amelynek az értékrendje az övéhez jobban
hasonlít. De az emberek és a politika világában nincs olyan, hogy örökérvényű
értékrend. Ezért nem lesz soha egyik politikai pártnak sem 100%-os a
támogatottsága. És ezért nem látom én értelmét politikáról vitatkozni. Értékrendekről,
véleményekről, látásmódról, tapasztalatokról BESZÉLGETNI lehet és kell, de csak
nyitott, szeretetteljes szívvel. Egyéb esetben a vita veszekedést majd haragot
és/vagy sértődöttséget és egyéb negatív érzelmeket képvisel. Utópisztikusan
hangzik? Lehet. Naiv vagyok? Lehet. De inkább maradok naiv, mint tekintek
vissza úgy az életemre, hogy azt sokkal kevesebb haraggal és konfliktussal is
leélhettem volna. Ez az én értékrendem és szerény eszközeimmel ezért próbálok
kiállni, ebben próbálok hiteles példát mutatni. Néha elveszem, de amíg a szemem
a célon van, nem tévedhetek el nagyon.” (forrás a blogot író hölgytől: http://iranytucoaching.blogspot.hu/p/bemutatkozas_1.html)
Rég örültem ennyire, mert végre valaki ugyanazt gondolja,
mint én. És azért idéztem, mert helyettem is tökéletesen megfogalmazta
gondolataimat.
Ezúton is köszönöm neki még egyszer.
A hiba ott van, hogy tényleg beállunk a sorba. Azt
gondoljuk ezzel leszünk mások szemében jók, népszerűek. És közben arra várunk,
hogy valami változzon, jobb legyen. Ha mindenki a sorban áll, semmi nem fog
változni.
Azelőtt pénzügyesként dolgoztam egy olyan vállalatnál,
ahol tényleg az ember a fontos. Ahol nem az átverés a lényeg és ha kiérdemled,
az eredmény meghozza gyümölcsét. A cég fejének ugyanaz volt mindig a
mondanivalója az újaknak. Az amiről beszélek. Sohasem felejtem, mikor
lerajzolta:
„Mennek a bárányok a sóbánya felé, farkas les rájuk.
Egymásba bújva araszolnak, nehogy elkapja őket az ordas. Mert ha valaki kiáll a
sorból és kimeg a védett körből lehet, hogy otthagyja a fogát. Így inkább
araszol tovább, nem tudván, hová tart ugye, de így nem kap el a gonosz. Senki
nem mondta, hogy tutira elkap és ott a víz meg a fű a körön kívül, de mégis ezt
választják, mint mi emberek.”
Miért nem mer senki kezdeményezni??? Miért nem akar senki
első fecske lenni???? Miért nem hisz senki annyira magában, hogy neki
sikerülhet???
Pedig első fecske nélkül második sincs és harmadik sem.
Kellenek a jó pedagógusok, akik hisznek a munkájukban.
Nekem ez az életem, ehhez értek. Meg is látszott az eredménye. Nagyon szerettek
a gyerekek és erős 3-a, 4-es osztályt tudtam kihozni úgy, hogy ők akartak
kitörni, jobbak lenni. Miért nem ezt az érzést adjuk tovább??? Ha más is így
csinálná, esélyt adva a rosszabb helyzetből indulónak, nem itt tartanánk.
Az ózdi eset igen kis szelete a szegénység rosszul
kezelésének. Ha nem állították meg időben a víz lopást vagy pazarlást, akkor
most nem így kellene megoldani. Hiszen ott vannak dolgos emberek is, gyermekek
és idősek is. Sokkal fontosabb lett volna a megelőzés. Hogy munkára bírjuk a
dolgozni nem akarót, hogy iskolába járjon, akinek nincs kedve hozzá, hogy az
elején szankcionáljuk és büntessük amit kell faji, etnikai, vallási
hovatartozás nélkül!!!Vagyis az önkormányzat ugyanolyan hibás, mint azok, akik
ezt kihasználták akár éveken át. Ha hagyunk valamit megtörténni, akár hosszabb
távon, akkor ne akarjunk példát statuálni a leglehetetlenebb helyzetben
azonnal. Annak nem eredménye lesz, hanem akár végzetes következménye.
A fokozatosság és elővigyázatosság, a tervezés,
következetesség és számon kérés sokkal célravezetőbb, akár egy gyermekről,
osztályról, városról, vagy országról beszélünk. És mindenkinek van lehetősége
és lehetősége másnak esélyt adni. Ha ezt tennénk, elkezdődne valami….
"Én magyar vagyok, magyarnak születtem.
Ez a hazám! Tudom,
hogy itt van az otthonom
és rajtam is múlik, hogy jobb lesz-e egyszer talán…
Nem
kell hogy mellém állj, vagy egyetérts talán,
de remélem az én nevem zeng majd
egy új kor hajnalán.
És ha gyermekeim jó példát látnak,
talán ők is egy másik
sorba állnak.
S bár eredményét lehet meg nem érem,
büszke leszek rá, ha ezért
én is éltem…"
/M.V.Z./