szerda, június 19

Törődés

Tényleg elkezdődött a nyár.... A maga gondjaival, kudarcaival. A szokásos vitákkal, nyafogással, egész napos vitákkal.

Minden a szokásos nyári kerékvágásban kezdődik. Nagy a meleg, a gyerekek vagy veszekednek vagy árulkodnak. Ha csend van, tuti tévéznek. Mire eljön az este, a nap olyan rosszul zárul, ahogy csak lehet. Morcosan, dacosan, bánatosan... :(

Elmondom, miért lett megint így, csak mert ideje tanulnom a hibámból.

1. Rossz sorrendet állítottam fel. Úgy gondoltam, előbb rendbe kell tenni a lakást, mindent puccba vágni és utána jöhetnek a közös programok.
2. Nem vettem figyelembe, hogy a gyerekeknek fontosabb lenne, hogy velük legyek, mint hogy az összes ruha el legyen rakodva.
3. Ráadásul a saját fáradtságom miatt elfelejtettem, milyen értékes az a kevés segítség is, amit ők eddig adtak az én kérésemre.

Most úgy érzem, igazságtalan voltam, mert ők próbáltak igyekezni, de én telhetetlen maradtam. Hiszen mi lehetne fontosabb, mint hogy megkapják a pozitív visszajelzést és az édesanyjukkal lehessenek.

Mindezek ellenére, nem gondolom, hogy rossz anya lennék. Csupán abba a hibába estem, amit másoknál azonnal észreveszek, elítélek: megfeledkezve magamról, fontosabbak voltak a saját gondjaim és a fránya házimunka. Mert folyton meg akarok felelni és 3 gyerkőccel itthon sokkal nehezebb.

De kinek akarok megfelelni a közös boldogságunk árán? Vajon akarok-e olyan anya lenni, mint akiket egyébként helytelenül megítélek? Nem kellene...

Ezek a pillanatok hamar elmúlnak és nem pótolhatom őket, ha már 20 évesek. Arról nem is beszélve, hogy mennyire meghatározza a gyerekek jövőjét, gondolkodását a gyermekkori élmények hiánya vagy megléte. Azt, hogyan állnak majd hozzá dolgokhoz, milyen apa- és anyaképet visznek tovább.




Azt hiszem holnaptól igyekszem majd figyelni az érzéseikre is és minél több időt velük tölteni. Ti mit csináltok nyári szünet idején a gyerekekkel közösen?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: