Tényleg
elkezdődött a nyár.... A maga gondjaival, kudarcaival. A szokásos vitákkal,
nyafogással, egész napos vitákkal.
Minden a
szokásos nyári kerékvágásban kezdődik. Nagy a meleg,
a gyerekek vagy veszekednek vagy árulkodnak. Ha csend van, tuti tévéznek. Mire
eljön az este, a nap olyan rosszul zárul, ahogy csak lehet. Morcosan, dacosan, bánatosan... :(
Elmondom,
miért lett megint így, csak mert ideje tanulnom a hibámból.
1. Rossz
sorrendet állítottam fel. Úgy gondoltam, előbb rendbe kell
tenni a lakást, mindent puccba vágni és utána jöhetnek a közös programok.
2. Nem
vettem figyelembe, hogy a gyerekeknek fontosabb lenne, hogy velük legyek, mint
hogy az összes ruha el legyen rakodva.
3.
Ráadásul a saját fáradtságom miatt elfelejtettem, milyen értékes az a kevés
segítség is, amit ők eddig adtak az én kérésemre.
Most úgy
érzem, igazságtalan voltam, mert ők próbáltak
igyekezni, de én telhetetlen maradtam. Hiszen mi lehetne fontosabb, mint hogy
megkapják a pozitív visszajelzést és az édesanyjukkal lehessenek.
Mindezek
ellenére, nem gondolom, hogy rossz anya lennék. Csupán abba a hibába estem,
amit másoknál azonnal észreveszek, elítélek: megfeledkezve magamról,
fontosabbak voltak a saját gondjaim és a fránya házimunka. Mert folyton meg
akarok felelni és 3 gyerkőccel itthon sokkal nehezebb.
De kinek
akarok megfelelni a közös boldogságunk árán? Vajon akarok-e olyan anya lenni,
mint akiket egyébként helytelenül megítélek? Nem kellene...
Ezek a
pillanatok hamar elmúlnak és nem pótolhatom őket, ha már
20 évesek. Arról nem
is beszélve, hogy mennyire meghatározza a gyerekek jövőjét,
gondolkodását a gyermekkori élmények hiánya vagy megléte. Azt, hogyan állnak
majd hozzá dolgokhoz, milyen apa- és anyaképet visznek tovább.
Azt
hiszem holnaptól igyekszem majd figyelni az érzéseikre is és minél több időt
velük tölteni. Ti mit csináltok nyári szünet idején a gyerekekkel közösen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: