kedd, augusztus 18

Pótolhatatlan kincsek


https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1024338840921453&set=gm.1656383267910801&type=1&theater"Bajban mutatkozik meg,
hogy ki jó barát, hisz jó
 körülmények közt van barát elég."

Euripidész


Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!
Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,
a tejben, a vajban, a trében, a bajban,
emlékezz rá!

L. L. Junior



Kedves Pillangók!


A Lélekpillangó barátai - beszélgető csoportban augusztus 16-án, azaz két nappal ezelőtt, egy nagyon elkeseredett posztom volt. (A képre kattintva elolvasható és csatlakozni is érdemes, ha még nem vagy benne.) Tényleg segítségre volt szükségem, mert kimerültem és úgy éreztem, nem feltétlenül tudom megoldani egyedül a bennem feltorlódott gondokat. Rengeteg tanáccsal, üzenettel, történettel támogattátok törékeny lelkemet az elmúlt két napban. Most még jobban örülök, hogy a Ti segítségeteket kértem, amikor elbizonytalanodtam magamban és azokban, akiket szeretek. Az a sok elfogulatlan gondolat és pozitív energia bizony elért hozzám. Felnyitottátok a szemem és ezért nagyon hálás vagyok. És ha ez nem lenne elég, valamiért máshonnan is kaptam ma megerősítést. Én úgy érzem, Édesanyám nagyon vigyáz rám és tegnap kaptam tőle odafentről egy nyaklevest. 

Miért? Mert annyira kiborultam, hogy nem láttam a fától az erdőt. Már a hozzászólások is arra vezettek, hogy nem jól látom a dolgokat, de tegnap olyan történt, amit nem gondoltam még reggel. Már a megjegyzések, a más szemszögből elhangzó hasonló történetek is azt mesélték, hogy nem jól gondolom, nem igaz, amit leírtam, csak erőm fogytán mindenkire haragszom, még arra is, akire nem kellene. Aki pedig kétszínű és manipulált kihasználva gyengeségemet, még meg is sajnáltam, nem hogy észrevettem volna. A gyász és keserűség szül olyan kígyókat, amelyeket nem tudunk észrevenni, mert a szeretet leple eltakarja. Nem akart ő az lenni, de már késő. Engedett a csábításnak és az átváltozás megtörtént. Már nem is tudja, hogy azzá vált.

Miért fontos ez? Minek írom le? Mert példa. Lesz, akinek pozitív, lesz akinek negatív, ám mindenképpen példa. De még micsoda példa! Én Istenhívő ember vagyok, és nem hiszek a véletlenekben. Most nem voltam templomban, mert össze voltam törve és a 3 pupákból 2 még aludt. Nem volt szívem felkelteni őket, mert a meleg miatt rettentő későn aludtak el. Az elmúlt hét vasárnapján voltam és tudtam, hogy üzenetet kaptam, de akkor még nem tudtam, mire vélni, nem értettem teljesen. Az igeszakasz Márk evangéliumának 3. veséből szólt.

Márk 3:31-35 Jézus igazi rokonai

31 Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"

33 De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"

34 És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én

testvéreim.35 Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."




Tiszteletes asszony csodásan kifejtette a lényeget. Nem az a családunk feltétlenül, aki vér szerinti rokonunk. Hanem az, aki feltétel nélkül szeret és hisz bennünk minden körülmények közözött. Természetesen elsősorban Jézusról szól ez, de tágabb értelemben rólunk. Hiszen ahogyan mondta is, nem mindenki kap akkora áldást, hogy gyermeke születhessen vagy testvére legyen. Akkor akit azzá fogad, az nem ugyanaz, csak azért, mert nem vér szerinti. Hányszor láttam már szépen, szeretettel gondozott fogadott gyermeket és hányszor láttam már földre tiport saját utódot. Hány testvér nem beszél évekig egymással és itt kezdődik a mai napom lényege. Hány barát több néha, mint egy testvér? És hányszor kerül kígyó a testvérek közé is?

Most jöttem csak rá, hogy az én hitem rendült meg, de a Testvérem és az Igaz Barátok feltétel nélküli szeretete nem csappant. Én tévedtem. A kígyó mérge elvette látásom és megingatott minden hitemben. Tegnap mégis mellettem volt, aki szeret. Mellettem volt lélekben az én mindig féltett távol levő Kishúgom. A közeli és távol levő barátaim minden szavukkal és tettükkel a segítségemre siettek, aggódtak és velem voltak szívvel, lélekkel. Mi ez, ha nem az én családom?

Mi a fontos ebből az egészből? Vajon az a barát, aki mellettem állt órák hosszat késő este a szakadó esőben és fuvarozott, miközben a családja mellett lett volna a helye? Vagy az a barát, aki tanácsokkal látott el messziről, hogy jól dönthessek? Vagy esetleg a testvér, aki nagyon távolról támogatott és vigasztalt végig, annak ellenére, hogy összevesztünk? Netán az idős hölgy, aki már ágyban volt, mikor a segítségét kértem már késő este, de azonnal jött és kérés, elvárás nélkül vigyázott a gyermekeimre?

NEM! A lényeg az, hogy nem szabadna meginognia hitünknek sem barátainkban, sem szeretteinkben, sem önmagunkban csak azért, mert elfáradunk, mert nagy a kísértés, hogy keserűségünket, kimerültségünket kitöltsük valakin. Az igazgyöngy sohasem lesz hamis. Csak mi kételkedünk, gyarló emberek folyton... Őrizzétek meg mindig az igaz barátaitokat, családtagjaitokat, akikben megbíztok, mert ezek a kincsek nem pótolhatóak!

Bízom benne, hogy az életem most már jóra fordul. Igyekszem gyöngyöket gyűjteni és nem kígyókat melengetni, megtanultam a leckét! És abban is bízom, jó példa ez másnak is és ezzel a bejegyzéssel meghálálhatom a számomra fontos embereknek, amit értem tettek. Köszönöm, hogy vagytok nekem!



"A szívem mélyén elhervadt már minden virág
De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát
Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok
Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok."

Halász Judit







1 megjegyzés:

  1. Tudod jól Kicsim, hogy sajnos egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket akikre ilyen helyzetben számíthatnék. A Te részedről szintén.
    Ahogy mondani szoktuk egymásnak, bajban derül ki, hogy ki az igazi barát. ☺

    VálaszTörlés

Megjegyzés: