vasárnap, május 31

A kutyus élete a kezedben ....

  "Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: 
jól csak a szívével lát az ember. 
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
 – Ami igazán lényeges, az a szemnek 
láthatatlan – ismételte a kis herceg, 
hogy jól az emlékezetébe vésse. 
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: 
az teszi olyan fontossá a rózsádat. 
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... 
– ismételte a kis herceg, hogy jól az 
emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették 
ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban 
nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra 
felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
                                                                                                                   /Antoine de Saint-Exupéry:A kis herceg/

                                                                                  


Gondolom mindenkinek ismerősen csengenek ezek a szavak. Gyakran idézett mondat emberek helyzeteire, a hűségre, a felelősség vállalásra, a gyermek vállalásra és szerintem az állat vállalásra is. Miért ezzel kezdem? Rendhagyó témában írok, tőlem nem megszokott módon, de már nem tudom, mi nagyobb bennem: a düh, a szomorúság vagy az elkeseredés..... 

Nem is tudom, hol kezdjem, de tényleg.....  

Pénteken reggel arra ébredtünk, hogy  "west highland white terrier" fajtatiszta törzskönyvezett 10 éves kutyusunk óriásit hányt hajnalban. Minden kijött belőle. Szegény Spikenak a nap továbbra is borzalmasan telt, minden kijött belőle, a korty, a falat.... Azt hittem vírus és javulást láttam, igyekeztem megnyugodni. De éjszaka és szombaton is folytatódott a sorozat, semmi nem maradt meg benne. Sohasem zaklatok senkit hétvégén, de a távolabbi településen lakó állatorvosi klinika doktornőjének számát kerestem ki,
remélve, hogy segíteni tud rajtunk. Szombat délután ellenére azonnal felvette a telefont és megpróbált a legjobb tudásának megfelelően tanácsokkal ellátni. Nem ismer, azt sem tudja, ki vagyok, csak az érdekelte, hogy beteg egy kutyus. A tanácsok mellett azonban tájékoztatott, hogy mivel náluk senki nem rendel hétfőig, ha nem javul, mindenképp mutassam meg a kutyát  egy állatorvosnak helyben, nehogy nagyobb legyen a baj. Én ennek ellenére sem akartam a tőlünk 50 méterre lakó, kerítésén hatalmas táblával jelzett állatorvost zaklatni... 

Édesanyám háziorvos volt Márciusban 60 évese itt hagyott minket, majd májusban az ő gyászoló szüleit is eltemettük. Nem sok családtagom maradt életben. az elmúlt 2-3 hónap rettenetes volt családunk részére. Gyermekként nagyon mérges voltam rá. Hétvégén is kiment a beteghez, egy injekciót 2 órán keresztül adott be, mert megsajnálta az öreg nénit, akinek nincs senkije és soha nem akart semmit elfogadni. Felnőttként és főleg a gyászmiséken és a temetésen értettem meg, hogy ő először volt orvos és csak utána feleség, anya és lánygyermek. Neki a munkája volt az első és minden veszekedés közben elhanzott: "én esküt tettem!"

Ezt csak azért meséltem el, mert az én felfogásom szerint az állatorvos is orvos és vészhelyzetben, mikor nagy a baj, segítenie kellene, vagy nem?

A történet ott csavarodik, hogy elhunyt nagyszüleim kutyusát nagyon megsajnáltam és magamhoz vettem. Kis buta puli kutya, mindentől fél, miden új neki, néha sokat ugat, mert fél. Még mindig új neki nálunk, hiszen ő is 9 éves már. Igyekszem őt erről leszoktatni, de még nagyon kevés ideje van nálunk. Igyekszem pótolni a szeretetet, amit drága mamácskámtól kapott, de néha kevés vagyok erre a sok feladatra....

Szegény Bogi szintén hányt pénteken, de csak egyszer és után evett, ivott, jól volt... Ám
szombaton este egyszer csak a párom ijedten kiabál az udvarról. "Gyere gyorsan, nagy baj van!" A kis örökbefogadott pulink egyszer csak eldőlt az udvaron, mindene rázkódott, remegett és bár tudatánál volt, nem reagált semmire. Nagyon megijedtem, félretettem udvariasságom és zokogva vittem a 2 háznyira lakó állatorvoshoz párommal, hogy segítsen rajta. Édesanyámat jól ismeri, gondoltam írok egy SMS-t, hogy én vagyok, kérem segítsen!!! Válasz: leengedték a redőnyt.... Hallottuk eltompuló beszédét a családnak.... A mozgást és leengedték a redőnyt......

Tudom, milyen a hétvégi zaklató beteg, még sohasem menetem senkihez hétvégén vagy este..... de most muszáj volt, nem volt más választásom. De ő csak leengedte a redőnyt jelezvén: takarodj! Zokogva indultunk vissza, a kutyus nyüszítve nézett rám, mikor letettem, moccanni sem tudott... én pedig tehetetlenül sírva simogattam és vigasztaltam, hátha megéri a reggelt.... Hiszen akkorra már sejtettem azt is, a kutyáin mérget ettek. Valaki meg akarta őket mérgezni. nem sok variáció van, de sohasem szoktam senkit meggyanúsítani. És hát ebben nem is lehetek biztos, hiszen orvos sem vagyok. Én csak egy gazdi vagyok, aki felelősséget akar vállalni azét, akit megszelídített....

A lényeg, hogy írtam utána egy SMS-t az állatorvosnak, amiben megköszöntem kedvességét, emlékeztettem rá, mi a foglalkozása remélve, hogy ő is jól alszik majd. Bennem az volt végig, ő is esküt tett, ahogyan anyukám. csak az állatok gyógyítására vagy nem??? aztán nem hagyott nyugodni a dolog. És bár a kutya reggelre lassan lábra állt és úgy tűnik (még nem biztos), hogy megmarad, mégis előkerestem az állatorvosi eskü szövegét. Na ekkor dobtam a következő hátast:

„Én ……… esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányához és népéhez hű leszek. Az Állatorvostudományi Egyetem és annak vezetői iránt tisztelettel viseltetem és állatorvosdoktori képesítésemhez méltó magatartást tanúsítók. Fogadom, hogy állatorvosi működésem közben az állat egészségügyi és állat védelmi törvényeket és rendeleteket betartom.
Szakértői véleményeket és bizonyítványokat mindig igaz meggyőződésem és legjobb tudásom szerint, egyéni érdekre való tekintet nélkül adok. Fogadom, hogy tudásomat, minden erőmet népünk és a Magyar Köztársaság javára fordítom.” (1992)


Ízlések és pofonok, de van néhány szó, amit én valahogy hiányolok a szövegből, mint pl. állatok, gyógyítás... Mert hogy így az jön le, hogy az állatorvosok megfogadják, hogy ebben az országban mindenhez lojálisak leszek, de az állatok mellékesek.

Ugye jól tudom, hogy mind a mai napig ez az eskü szövege? Egy doki weboldalán találtam, egyébként és csak ennyi volt, egy szóval sem több...  Akkor min is csodálkozom? Gyakorlatilag semmi sem készteti, hogy megmentse egy állat életét, még akkor sem, ha a gazdi ismerős, vagy nem jól értem?

Higgyétek el, nem vagyok rosszindulatú, de aki családtagként kezeli a kis házi állatkáját,gondolom átérzi, mi a gondom. A doktornő azért jó orvos, mert tényleg kis életeket ment akár hétvégén is. Az a férfi pedig remélem, nem áll meg többé velem egy utcában, mert a keserűség olyat mondatna velem, amit megbánnék, hiszen nem ismerem eléggé az életét. Tudom, hogy milyen fájdalmas gondok gyötrik a magánéletében és borzasztóan sajnálom őt és a családját azért, amin keresztülmennek. de az őbaját nem én okoztam és mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Ha valaha eljut hozzá ez a cikk véletlenül vagy üzenhetnék neki, csak egyet kérek: vegyele a kerítésről a nevével és kereszttel jelzett állatorvos feliratú táblát, mert nem helytálló. 


Sajnos nem tudom, csak egy emberben csalódtam, vagy ismét ebben az országban, ebben a világban.... Senkinek nem kívánom, hogy átélje, amit én a haláleseteimmel, a kutyusokért való aggódással s megannyi teherrel.. Másnak is van. De ha én vállaltam valamit, akkor annak megfelelően igyekszem élni és cselekedni. Főleg, ha felesküdtem rá és egy élőlény élete van a kezemben...... Akkor is ha orvos lennék és akkor is ha a gyerekek jövője van a kezemben, mit tanító... Mert én ebben hiszek....


 Az az eskü, amit csak akkor tartanak be, ha kényelmes, egyáltalán nem eskü. /Brent Weeks/


Biggie