Gyöngyök és pillangók

Pályázatra írtam, de örök érvényű gondolatokat gyűjtöttem össze benne, mely sok embernek mentőöv lehet ebben az olykor nem túl vidám világban. :)


Amikor én picike voltam, kis családunk egy időben külön volt. Édesanyám az orosz határ mellett, édesapám Kolozsváron, mi pedig Brassóban Nagyikáéknál. 3 év a földi mennyországban, ahol boldog gyerekek voltunk. Gyermekkorom egyik legszebb időszaka volt. A sok játék és mese mellett leckét kaptam jóságból, hitből, illemből...

Minden este, amikor a zongorán megvetette mamikám az ágyat, odakucorodott mellénk és felolvasott a Pillangó című könyvből, a magyar irodalom legkedvesebb gyermek verseinek gyűjteményéből. Sárga lapjai még most is ontják régi illatukat, melyek felidézik a kedves szavakat. A szavakat, amik csak Nagymamám szájából voltak ilyen dallamosak és kedvesek. Drága Nagyikám, ma is itt cseng hangod a fülemben...

A hang, melynek húrjain minden nap lepkék szálltak. Repültek, ragyogtak és megpihentek apró kezeinkben. Testvérkémmel csüngtünk a szavakon, lestük mikor jön egy újabb pillangó s gurít elénk újabb gyöngyszemet. Gyöngyszemeket, amelyeket kis szívünkben gyűjtöttünk össze és mai napig nagyon vigyáztunk rájuk. Minden gyöngyszem egy-egy útmutató, iránytű, térképfoszlány az élethez, melyet nem könnyű végigjárni, de érdemes. Mi olyan útravalót kaptunk, ami megfizethetetlen. Alapot a jósághoz, a türelemhez, az emberséghez.

És bár a hang már nem szól, a pillangók most is itt szállnak körülöttem. Jönnek, ha bizonytalan vagyok, ha örülök vagy sírok. Mindig megjelennek, üzenetet hoznak és megmutatják, melyik gyöngyszemet vegyem elő kis ládikámból a továbblépéshez. Erőt adnak a kitartáshoz, türelmet a nehéz pillanatokhoz, szeretetet mások iránt… Szállnak, ragyognak és boldogságot hoznak.

Mindenkinek vannak lepkéi és gyöngyei, csak mások. Más a színük, a nagyságuk, más-más hangon szólnak hozzánk. Nem vagyunk egyformák, ahogyan ők sem azok.

Egyediek, mint minden a világunkban, mint minden ember, minden teremtmény, nincs két egyforma. De pont ettől szép, ettől érdekes és különleges ez az egész. Ám csak akkor lelhetjük örömünket ebben a csodában, ha nyitott szívvel járunk. Akkor láthatjuk őket, ha hiszünk a boldogság és a hit erejében. Ha tudjuk értékelni ezeket a parányi gyöngyöket, amelyekkel megajándékoznak minket. Ha nem hagyjuk elgurulni őket. Ha tudjuk becsülni a lélek energiáit, az élet nagyságát, a hit erejét.

De vigyázat! Ezek a kis lepkék nagyon törékenyek, óvni kell őket. Ha a düh, gonoszság, métely forró gyertyája közelébe mennek, bizony megégnek, és nem tudnak többé segíteni. Ha elázik könnyünkben a szárnyuk, egy darabig nem tudnak repülni. Mi rossz gyöngyöt veszünk elő, és ha leesik, eltörik, elgurul, elveszíthetjük az értékes kincset. És nem minden kincs pótolható.

Csodás dolog, hogy bár a legtöbb gyöngyöt gyermekként gyűjtjük, időnként, ha jól figyelünk és megengedjük a lepkéknek, újabb gyöngyszemekkel gazdagítanak felnőttként is. Újabb tudást, erényt, boldogságcseppeket, az élet édes nektárjából. De míg kisgyermekként valaki más vigyázott, hogy jó lepkékre figyeljünk, felnőttként magunknak kell észrevenni a jók között megbújó kártékony lepkéket. Ők nem gyöngyöket hoznak ám, hanem hamis álmokat, rossz gondolatokat. Ezeket nem szabad beengednünk. Megronthatják a már begyűjtött kincseinket is, ha hagyjuk. Az a jó, hogy könnyű őket észrevenni, mert a nyitott szívű ember előtt nem tudnak álcát ölteni és kevesen vannak.

És végül az a legszebb ebben az egészben, hogy ha gondosan vigyázunk gyöngyeinkre, átragyognak testünkön és az emberek látni fogják csillogásukat. Hagynunk kell, hogy lássák mások is a bennünk ragyogó fényt, nem szabad önzőnek lennünk és így a sötétben világíthatunk azoknak is, akik még nem nyitották ki a szívüket és nem tudtak még hasonló kincseket gyűjteni. És tudjátok, ezeket a gyöngyöket csak kölcsön kaptuk. Ha egy pillangó azt súgja, megajándékozhatunk vele másokat. Hiszen a boldogság, az öröm sokkal jobb, ha osztozunk rajta. Az erények, a tudás pedig még értékesebb lesz, ha tovább is tudjuk adni őket. Hiszen a világ nagyszerűsége abban rejlik, hogy nem vagyunk egyedül…

Hálás vagyok a gyöngyökért, melyek megfelelő pillanatban tükörként mutatnak rá hibáimra és erényeimre. Hálás vagyok a pillangókért, akiket küldenek hozzám most is odafentről. A csodás pillanatokért, mikor elkezdtem hallani a lepkék üzenetét. Hálát adok a hangért, aki megtanított hallani és látni, dolgos kezéért, amellyel megsimogatta lelkemet is. És csak remélni merem, hogy mindenkinek van egy dallam az életében, mely ragyogást hoz a szürke, olykor nehéz hétköznapokba.

Vigyázzatok a gyöngyökre és a lepkékre. Nélkülük sötét lenne ez a világ.

Merjetek álmodni, ragyogni, mert az élet rövid!

("Ez a cikk az írói pályázatra érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató, kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került! ")

Pótolhatatlan kincsek

"Bajban mutatkozik meg,
hogy ki jó barát, hisz jó
 körülmények közt van barát elég."

Euripidész

Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!
Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,
a tejben, a vajban, a trében, a bajban,
emlékezz rá!

L. L. Junior

Kedves Pillangók!

A Lélekpillangó barátai - beszélgető csoportban augusztus 16-án, azaz két nappal ezelőtt, egy nagyon elkeseredett posztom volt. (A képre kattintva elolvasható és csatlakozni is érdemes, ha még nem vagy benne.) Tényleg segítségre volt szükségem, mert kimerültem és úgy éreztem, nem feltétlenül tudom megoldani egyedül a bennem feltorlódott gondokat. Rengeteg tanáccsal, üzenettel, történettel támogattátok törékeny lelkemet az elmúlt két napban. Most még jobban örülök, hogy a Ti segítségeteket kértem, amikor elbizonytalanodtam magamban és azokban, akiket szeretek. Az a sok elfogulatlan gondolat és pozitív energia bizony elért hozzám. Felnyitottátok a szemem és ezért nagyon hálás vagyok. És ha ez nem lenne elég, valamiért máshonnan is kaptam ma megerősítést. Én úgy érzem, Édesanyám nagyon vigyáz rám és tegnap kaptam tőle odafentről egy nyaklevest. 

Miért? Mert annyira kiborultam, hogy nem láttam a fától az erdőt. Már a hozzászólások is arra vezettek, hogy nem jól látom a dolgokat, de tegnap olyan történt, amit nem gondoltam még reggel. Már a megjegyzések, a más szemszögből elhangzó hasonló történetek is azt mesélték, hogy nem jól gondolom, nem igaz, amit leírtam, csak erőm fogytán mindenkire haragszom, még arra is, akire nem kellene. Aki pedig kétszínű és manipulált kihasználva gyengeségemet, még meg is sajnáltam, nem hogy észrevettem volna. A gyász és keserűség szül olyan kígyókat, amelyeket nem tudunk észrevenni, mert a szeretet leple eltakarja. Nem akart ő az lenni, de már késő. Engedett a csábításnak és az átváltozás megtörtént. Már nem is tudja, hogy azzá vált.

Miért fontos ez? Minek írom le? Mert példa. Lesz, akinek pozitív, lesz akinek negatív, ám mindenképpen példa. De még micsoda példa! Én Istenhívő ember vagyok, és nem hiszek a véletlenekben. Most nem voltam templomban, mert össze voltam törve és a 3 pupákból 2 még aludt. Nem volt szívem felkelteni őket, mert a meleg miatt rettentő későn aludtak el. Az elmúlt hét vasárnapján voltam és tudtam, hogy üzenetet kaptam, de akkor még nem tudtam, mire vélni, nem értettem teljesen. Az igeszakasz Márk evangéliumának 3. veséből szólt.

Márk 3:31-35 Jézus igazi rokonai

³¹ Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

³² Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!"

³³ De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?"

³⁴ És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én

testvéreim.³⁵ Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."

Tiszteletes asszony csodásan kifejtette a lényeget. Nem az a családunk feltétlenül, aki vér szerinti rokonunk. Hanem az, aki feltétel nélkül szeret és hisz bennünk minden körülmények közözött. Természetesen elsősorban Jézusról szól ez, de tágabb értelemben rólunk. Hiszen ahogyan mondta is, nem mindenki kap akkora áldást, hogy gyermeke születhessen vagy testvére legyen. Akkor akit azzá fogad, az nem ugyanaz, csak azért, mert nem vér szerinti. Hányszor láttam már szépen, szeretettel gondozott fogadott gyermeket és hányszor láttam már földre tiport saját utódot. Hány testvér nem beszél évekig egymással és itt kezdődik a mai napom lényege. Hány barát több néha, mint egy testvér? És hányszor kerül kígyó a testvérek közé is?

Most jöttem csak rá, hogy az én hitem rendült meg, de a Testvérem és az Igaz Barátok feltétel nélküli szeretete nem csappant. Én tévedtem. A kígyó mérge elvette látásom és megingatott minden hitemben. Tegnap mégis mellettem volt, aki szeret. Mellettem volt lélekben az én mindig féltett távol levő Kishúgom. A közeli és távol levő barátaim minden szavukkal és tettükkel a segítségemre siettek, aggódtak és velem voltak szívvel, lélekkel. Mi ez, ha nem az én családom?

Mi a fontos ebből az egészből? Vajon az a barát, aki mellettem állt órák hosszat késő este a szakadó esőben és fuvarozott, miközben a családja mellett lett volna a helye? Vagy az a barát, aki tanácsokkal látott el messziről, hogy jól dönthessek? Vagy esetleg a testvér, aki nagyon távolról támogatott és vigasztalt végig, annak ellenére, hogy összevesztünk? Netán az idős hölgy, aki már ágyban volt, mikor a segítségét kértem már késő este, de azonnal jött és kérés, elvárás nélkül vigyázott a gyermekeimre?

NEM! A lényeg az, hogy nem szabadna meginognia hitünknek sem barátainkban, sem szeretteinkben, sem önmagunkban csak azért, mert elfáradunk, mert nagy a kísértés, hogy keserűségünket, kimerültségünket kitöltsük valakin. Az igazgyöngy sohasem lesz hamis. Csak mi kételkedünk, gyarló emberek folyton... Őrizzétek meg mindig az igaz barátaitokat, családtagjaitokat, akikben megbíztok, mert ezek a kincsek nem pótolhatóak!

Bízom benne, hogy az életem most már jóra fordul. Igyekszem gyöngyöket gyűjteni és nem kígyókat melengetni, megtanultam a leckét! És abban is bízom, jó példa ez másnak is és ezzel a bejegyzéssel meghálálhatom a számomra fontos embereknek, amit értem tettek. Köszönöm, hogy vagytok nekem!

"A szívem mélyén elhervadt már minden virág

De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát

Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok

Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok."

Halász Judit

A kutyus élete a kezedben ....

  "Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: 
jól csak a szívével lát az ember. 
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
 – Ami igazán lényeges, az a szemnek 
láthatatlan – ismételte a kis herceg, 
hogy jól az emlékezetébe vésse. 
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: 
az teszi olyan fontossá a rózsádat. 
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... 
– ismételte a kis herceg, hogy jól az 
emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették 
ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban 
nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra 
felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
                                                                                                                   /Antoine de Saint-Exupéry:A kis herceg/

                                                                                  

Gondolom mindenkinek ismerősen csengenek ezek a szavak. Gyakran idézett mondat emberek helyzeteire, a hűségre, a felelősség vállalásra, a gyermek vállalásra és szerintem az állat vállalásra is. Miért ezzel kezdem? Rendhagyó témában írok, tőlem nem megszokott módon, de már nem tudom, mi nagyobb bennem: a düh, a szomorúság vagy az elkeseredés..... 

Nem is tudom, hol kezdjem, de tényleg.....  

Pénteken reggel arra ébredtünk, hogy  "west highland white terrier" fajtatiszta törzskönyvezett 10 éves kutyusunk óriásit hányt hajnalban. Minden kijött belőle. Szegény Spikenak a nap továbbra is borzalmasan telt, minden kijött belőle, a korty, a falat.... Azt hittem vírus és javulást láttam, igyekeztem megnyugodni. De éjszaka és szombaton is folytatódott a sorozat, semmi nem maradt meg benne. Sohasem zaklatok senkit hétvégén, de a távolabbi településen lakó állatorvosi klinika doktornőjének számát kerestem ki,

remélve, hogy segíteni tud rajtunk. Szombat délután ellenére azonnal felvette a telefont és megpróbált a legjobb tudásának megfelelően tanácsokkal ellátni. Nem ismer, azt sem tudja, ki vagyok, csak az érdekelte, hogy beteg egy kutyus. A tanácsok mellett azonban tájékoztatott, hogy mivel náluk senki nem rendel hétfőig, ha nem javul, mindenképp mutassam meg a kutyát  egy állatorvosnak helyben, nehogy nagyobb legyen a baj. Én ennek ellenére sem akartam a tőlünk 50 méterre lakó, kerítésén hatalmas táblával jelzett állatorvost zaklatni... 

Édesanyám háziorvos volt Márciusban 60 évese itt hagyott minket, majd májusban az ő gyászoló szüleit is eltemettük. Nem sok családtagom maradt életben. az elmúlt 2-3 hónap rettenetes volt családunk részére. Gyermekként nagyon mérges voltam rá. Hétvégén is kiment a beteghez, egy injekciót 2 órán keresztül adott be, mert megsajnálta az öreg nénit, akinek nincs senkije és soha nem akart semmit elfogadni. Felnőttként és főleg a gyászmiséken és a temetésen értettem meg, hogy ő először volt orvos és csak utána feleség, anya és lánygyermek. Neki a munkája volt az első és minden veszekedés közben elhanzott: "én esküt tettem!"

Ezt csak azért meséltem el, mert az én felfogásom szerint az állatorvos is orvos és vészhelyzetben, mikor nagy a baj, segítenie kellene, vagy nem?

A történet ott csavarodik, hogy elhunyt nagyszüleim kutyusát nagyon megsajnáltam és magamhoz vettem. Kis buta puli kutya, mindentől fél, miden új neki, néha sokat ugat, mert fél. Még mindig új neki nálunk, hiszen ő is 9 éves már. Igyekszem őt erről leszoktatni, de még nagyon kevés ideje van nálunk. Igyekszem pótolni a szeretetet, amit drága mamácskámtól kapott, de néha kevés vagyok erre a sok feladatra....

Szegény Bogi szintén hányt pénteken, de csak egyszer és után evett, ivott, jól volt... Ám

szombaton este egyszer csak a párom ijedten kiabál az udvarról. "Gyere gyorsan, nagy baj van!" A kis örökbefogadott pulink egyszer csak eldőlt az udvaron, mindene rázkódott, remegett és bár tudatánál volt, nem reagált semmire. Nagyon megijedtem, félretettem udvariasságom és zokogva vittem a 2 háznyira lakó állatorvoshoz párommal, hogy segítsen rajta. Édesanyámat jól ismeri, gondoltam írok egy SMS-t, hogy én vagyok, kérem segítsen!!! Válasz: leengedték a redőnyt.... Hallottuk eltompuló beszédét a családnak.... A mozgást és leengedték a redőnyt......

Tudom, milyen a hétvégi zaklató beteg, még sohasem menetem senkihez hétvégén vagy este..... de most muszáj volt, nem volt más választásom. De ő csak leengedte a redőnyt jelezvén: takarodj! Zokogva indultunk vissza, a kutyus nyüszítve nézett rám, mikor letettem, moccanni sem tudott... én pedig tehetetlenül sírva simogattam és vigasztaltam, hátha megéri a reggelt.... Hiszen akkorra már sejtettem azt is, a kutyáin mérget ettek. Valaki meg akarta őket mérgezni. nem sok variáció van, de sohasem szoktam senkit meggyanúsítani. És hát ebben nem is lehetek biztos, hiszen orvos sem vagyok. Én csak egy gazdi vagyok, aki felelősséget akar vállalni azét, akit megszelídített....

A lényeg, hogy írtam utána egy SMS-t az állatorvosnak, amiben megköszöntem kedvességét, emlékeztettem rá, mi a foglalkozása remélve, hogy ő is jól alszik majd. Bennem az volt végig, ő is esküt tett, ahogyan anyukám. csak az állatok gyógyítására vagy nem??? aztán nem hagyott nyugodni a dolog. És bár a kutya reggelre lassan lábra állt és úgy tűnik (még nem biztos), hogy megmarad, mégis előkerestem az állatorvosi eskü szövegét. Na ekkor dobtam a következő hátast:

„Én ……… esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányához és népéhez hű leszek. Az Állatorvostudományi Egyetem és annak vezetői iránt tisztelettel viseltetem és állatorvosdoktori képesítésemhez méltó magatartást tanúsítók. Fogadom, hogy állatorvosi működésem közben az állat egészségügyi és állat védelmi törvényeket és rendeleteket betartom.
Szakértői véleményeket és bizonyítványokat mindig igaz meggyőződésem és legjobb tudásom szerint, egyéni érdekre való tekintet nélkül adok. Fogadom, hogy tudásomat, minden erőmet népünk és a Magyar Köztársaság javára fordítom.” (1992)

Ízlések és pofonok, de van néhány szó, amit én valahogy hiányolok a szövegből, mint pl. állatok, gyógyítás... Mert hogy így az jön le, hogy az állatorvosok megfogadják, hogy ebben az országban mindenhez lojálisak leszek, de az állatok mellékesek.

Ugye jól tudom, hogy mind a mai napig ez az eskü szövege? Egy doki weboldalán találtam, egyébként és csak ennyi volt, egy szóval sem több...  Akkor min is csodálkozom? Gyakorlatilag semmi sem készteti, hogy megmentse egy állat életét, még akkor sem, ha a gazdi ismerős, vagy nem jól értem?

Higgyétek el, nem vagyok rosszindulatú, de aki családtagként kezeli a kis házi állatkáját,gondolom átérzi, mi a gondom. A doktornő azért jó orvos, mert tényleg kis életeket ment akár hétvégén is. Az a férfi pedig remélem, nem áll meg többé velem egy utcában, mert a keserűség olyat mondatna velem, amit megbánnék, hiszen nem ismerem eléggé az életét. Tudom, hogy milyen fájdalmas gondok gyötrik a magánéletében és borzasztóan sajnálom őt és a családját azért, amin keresztülmennek. de az őbaját nem én okoztam és mindenkinek a maga baja a legnagyobb. Ha valaha eljut hozzá ez a cikk véletlenül vagy üzenhetnék neki, csak egyet kérek: vegyele a kerítésről a nevével és kereszttel jelzett állatorvos feliratú táblát, mert nem helytálló. 

Sajnos nem tudom, csak egy emberben csalódtam, vagy ismét ebben az országban, ebben a világban.... Senkinek nem kívánom, hogy átélje, amit én a haláleseteimmel, a kutyusokért való aggódással s megannyi teherrel.. Másnak is van. De ha én vállaltam valamit, akkor annak megfelelően igyekszem élni és cselekedni. Főleg, ha felesküdtem rá és egy élőlény élete van a kezemben...... Akkor is ha orvos lennék és akkor is ha a gyerekek jövője van a kezemben, mit tanító... Mert én ebben hiszek....

 Az az eskü, amit csak akkor tartanak be, ha kényelmes, egyáltalán nem eskü. /Brent Weeks/

Biggie

Szösszenet a döntésekről....

Kaptam egy kérdést ma és igen elgondolkodtató volt. Csak azért  osztom meg veletek, mert érdekes,
mennyire másképp látjuk mi emberek a világot és teljesen ellentétesen gondolkozunk. Én csak a saját válaszaimat teszem mellé, szeretném, ha azt mindenképp megismernétek: 

 "Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ." :) Ti hogy érzitek , mennyire fogjátok a tollat vagy adtátok mások kezébe?"

 
Én vagyok az irányító mindenképp. Én írom a sorsom, én hozom meg a döntéseimet. Ám ahhoz, hogy döntsek, kellenek a kihívások, akadályok, lehetőségek. Hogy melyiket választom, csak rajtam múlik....szerintem.... :)

A megfelelni akarás is egy döntés és az adott dolgok elfogadása, elutasítása vagy megváltoztatása is ...
… és nem arra céloztam, hogy csak magammal kell foglalkoznom és miden más nem érdekel. Kissé félreértettek szerintem.. :( Aki ismer, tudja ezt, hiszen eddig beteg édesanyámmal törődtem, amiről én döntöttem.. Most, hogy elment, nagyon hiányzik, bárcsak élhetett volna még, de az meg az ő döntése volt, hogy nem veszi igénybe a kezelést... Ráadásul 3 gyermekem van, de én döntöttem úgy, hogy be merem vállalni, nem csak úgy kipotyogtak belőlem, mert a gyermeknevelés nem ér véget a szüléssel... És az is egy döntés, hogy édesapámat eddig anyukám tartotta el, vállalta anyukám ezt, most pedig nem fogad el segítséget apukám, mert nem akar... Ezek mind döntések. A család szó nem arról szól, hogy kinek mi hogyan kötelező. Az örökbefogadott gyerek is élhet szerető családban és az édes gyermek is lehet bántalmazott... De sorolhatnám még, hány példám van a döntések szükségességére. És ráadásul ne korlátozzuk ezt a családra, mert a döntés fogalma, az irányítás volt a kérdés, nem az, ki hogyan gondoskodik a családjáról. ….igen, helyesen gondolod, hogy igenis felelősséggel tartozunk egymásért. :) És azt is, hogy társas lények vagyunk. :) <3 De pont ezért fontos az is, hogy merjük vállalni a döntéseinket és álljunk ki mellettük. Néha a terhekről kell döntenünk, néha pedig arról, meddig akarunk még gondoskodni valakiről, aki nem akarja, vagy akár arról, meddig finanszírozzuk családtagunk dohány és szeszlesitaltermékeit szeretetből... És már bele sem megyek a munkahelyi vagy családon belüli erőszak témába, mindenki tudja, mire gondolok.

Szóval kellenek a döntések, és a döntésekhez az erő, de nem felelőtlenül vagy család, barátok, szeretet nélkül... hanem ésszel... így gondolom.... <3 :)

És mindig van egy út....

 

 

"Tudod a könny olyan kincs, ami segít jó helyre gurulni a bánatnak és az örömnek. Nagyon rossz lehet annak, akinek nem jutott ebből a kincsből. Ha neked van, szerencsés vagy!"

Szeretettel: Biggie 

A nagy bummm.....

 vagy hogy ne csak a szám járjon ezentúl!

Be kell vallanom, már magam számára is unalmas és közhelyes, 

de még is leírom: Nincsenek véletlenek!!!! 

Mert ahogyan indult a mai napom az minden, 

csak nem véletlen egybeesés, 

nem szerencse és még csak a jó 

tündérkeresztanya sem látogatott meg.....

Először is tudnotok kell, hogy nagyon nehéz hónapokon, heteken vagyok túl. Ami jöhet, az jött. nem részletezném most, csak címszavakban. Volt és van betegség, műtét, tömérdek váratlan kiadás, gyász, félresikerült helyzetek, munkák és sorolhatnám mindazt, ami máskor esetleg 3-4 év alatt történik meg egy családban. A helyzetet már nagyon nem bírtam. Úgy éreztem magam, mint Hófehérke, amikor eltévedt az erdőben és a félelemtől már az egyszerű ágakat is karmoknak képzelte. Mintha a kiutat keresném, de egyre csak sűrűbb lenne a rengeteg és érzem, hogy ez még nem is a vége. Természetesen mindennel próbálkoztam. Időnként sokat posztoltam közösségi oldalakon, kiírva magamból, amit nem tölthetek ki a családomon, egyedül kávézókban szürcsölgetve reméltem, hogy a forró ital, kilendít és elűzi a negatív gondolatokat.Elővettem minden könyvemet, ami erről szól, naplót készítettem, jegyzeteket írtam mindenhová, munkába temetkeztem.... De hiába. A bajok csak jöttek és jöttek és talán még jönnek is. Abban is biztos vagyok, hogy nem csak velem fordul most ez elő, biztosan mások életében is van mély völgy, amiből egy darabig nem tud kikapaszkodni. Ilyenkor vagy abbahagyjuk a próbálkozást, vagy utolsó erőnkkel is megpróbálunk egyedül kimászni, de azt is megtehetjük, hogy kinyitjuk a szemünket és észrevesszük a kezeket, amelyek értünk nyúlnak és elfogadva azt kikerülünk a gödörből..... Hiszen a jelek, a kezek, a lehetőségek mindig körülöttünk vannak, de néha annyira félünk látni, kimozdulni, hogy nem vesszük észre, vagy ha észre is vesszük, inkább elfordulunk és nem használjuk ki.Talán sokunkról szól ez, ezért osztom meg veletek a mai reggel csodáit, mert ez csoda volt!

Maga a tény, hogy itthon vagyok, mert mandulagyulladásom van, elég elkeserítő. nem szeretek a munkahelyemről hiányozni, szeretem, amit csinálok és nem is szívesen hagyom másra az én dolgomat. Nem mintha nem bíznék meg valakiben, csodás munkatársaim vannak és nagyon jól érzem magam. De ha itthon kell maradni, az kicsit olyan mint a filmszakadás. Vissza kell mindig tekerni, hogy tudjam, honnan kell folytatnom. Ez szerintem senkinek sem egy jó helyzet....

Szóval van nekem egy nagyon kedves párom, aki még betegen is mindent megcsinált helyettem, hogy ha már ezt a napot itthon töltöm, tényleg pihenjek. Elvitte a gyerekeket iskolába, óvodába, kivitte a kutyát, elment a hivatalba, postára, vásárolni... Egyszóval megcsinálta a napindító rutint, aminek zömét más esetben én szoktam. Amíg a legkisebb várt a sorára, egymás után mentek a mesék, hogy anya pihenni tudjon, de aztán gondoltam, úgysem tudok visszaaludni és mielőtt kilövöm a tévét, kapcsolgatok kicsit. Ekkor érkezett az első szikra ma reggel. "Véletlenül" rátaláltam a Nőstényördög című 1989-es vígjátékra, ami mindamellett hogy természetesen vicces, igencsak elgondolkodtató. Micsoda véletlen! Egyrészt, mint már írtam, életem egyik legfontosabb, sorsfordító éve volt 1989. Na jó, ezt még mikor megnéztem, nem tudtam, de számomra mindenképpen egy érdekes tényező. "Mary Fisher csinos és gazdag nőszemély, szerelmes regények sikeres írónője. Ruth Patchett viszont túlsúlyos, tenyeres-talpas háziasszony, élete középpontjában a családja, a férje áll. A romantikus tekintetű, fiatal könyvelő egy fogadáson találkozik Maryvel, akit meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve csupán. A csalfa Bob hamar megbánja, hogy otthagyja érte a családját. Ruth ugyanis bosszút esküszik és ördögi tervet eszel ki. Az odaadó feleségből pillanatok alatt rémes és vérmes nőstényördöggé válik. Sajátos hadjáratba kezd, megkeserítve a turbékoló pár életét." (port.hu) A film tele van azokkal a sorsfordító gondolatokkal és eseményekkel, amelyek elég sok átlagembert érintenek. Munkahelyi és magánéleti zűrzavarok, kitaszítottság, elkeseredettség, de ami még fontosabb, hogy benne egy nő, aki kezébe veszi a sorsát. És nem csak a sajátját, hanem ezzel együtt még rengeteg nő, ember életét. Hiszen ha egy ember változtat, változik, olyan mint a csepp a tóban. Hullámokat gerjeszt, továbbadja lendületét, megfertőzve így a körülötte levőket is a saját áramlataival, gondolataival. igencsak inspiráló és megindító volt, rengeteg gondolat kavargott a fejemben, amikor kikapcsoltam a készüléket. Eszembe jutott az összes ötletem, amit eddig nem valósítottam meg... Hogy mennyi dolgot, döntést halogatok már akár évek, akár hetek óta.... Hogy mennyire elhanyagolom magam és mennyire nem törődöm eléggé saját magammal is, nem csak másokkal... Hogy nem véletlenül betegedtem le, hanem azért, hogy mindezt újra lehetőségem legyen észrevenni.

Így szereztem az ihletet, hogy akkor én most kiírom magamból ezt az érzést, ami rám tört és megosztom veletek, hiszen mindenkinek a saját élete a legfontosabb és hátha Ti is ötletet kaptok megoldásokra. leültem a gép elé, bekapcsoltam a netet és megnéztem a postafiókomat, érkezett-e valami fontos, mielőtt belemélyülök az írásba. Képzeljétek, ott volt egy e-mail, hogy a mai napon megkapom a Lélekpillangó legújabb idézetes

könyvecskéjét, amit annyira várok. Éppen a
részletek olvastam, hogy melyik futárszolgálat, mikor stb., amikor dudálást hallottam. Kimentem és az említett futárszolgálat autója várt a kapuban, hogy átvegyem a csomagot. én már az e-mailtől is az egekig ugrottam, de miután a csomag is megérkezett, nem csak madarat, pillangót is lehetne fogatni velem!!!! Mi ez, ha nem jelek tömkelege? Mie ez, ha nem iránymutatás, hogy ne ücsörögj már a gödörben, hanem állj fel! Indulj el, mert csak akkor kapod meg a segítő kezet, ha próbálkozol, ha elindulsz és nyújtózkodsz felfelé, amíg el nem éred a célod. nem valósíthatod meg az álmaidat azzal, hogy "ej, ráérünk arra még" a fotelban ülve... Akarnod kell, hogy amit elterveztél, véghez vidd, és ehhez tenned is kell valamit. Én most ezt kaptam. Egy óriási pofont, úgy gondolom. Óriási pofont, hogy felébredjek, összeszedjem magam és megmutassam magamnak és a világnak, mire vagyok képes. Talán túlzás, talán gyermeteg, amit írok, de így érzem....

Tudom, hogy mi mindent szeretnék, de ez nem elég...  A minap például szintén életem egyik legfontosabb munkáját fejeztem be. És bár még igazításokra szorul, nekem tetszik. Mindig is azzal kezdem az évet, hogy letöltök egy tervezőt valahonnan és beleírom a múltat, a jövőt, a célokat, a terveket. Most is ez járt a fejemben. Észre sem veszem és megint eltelt egy év.... Megint számba veszem majd, mi történt velem, miben voltam jó, sikeres és mit kell majd másképp csinálnom. Hogy a következő év még jobb, szeretettel, örömmel, sikerekkel és hálával teli lehessen.... De meguntam a szín és kép nélküli fekete-fehér változatokat. Túl egyszerűek, nincsenek idézetek, inspiráló formák, megindító képek benne. Először a döntés csak az volt, hogy csinálok egyet magamnak. de annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, másokkal is megosztom majd, ha készen lesz teljesen. Számomra ez nagyon fontos és hátha valakinek, ugyanennyire.

Tudjátok nem tudom, mit írhatnék még.... Még mindig a mai reggel hatása alatt vagyok. Még mindig szárnyal a lelkem és hálával teli minden porcikám. De ami másokra is érvényes, csak rajtam múlik, mit kezdek ezzel a lendülettel, ezzel a pofonnal, ami fentről jött: Ébresztő, túl sokáig aludtál!!!! Indulj, itt az idő! Remélem, sokáig érzem majd ezt. Erőt és kitartást merítek belőle és kívánom, hogy akik elolvassák, azok is kapjanak szárnyakra velem együtt és valósítsák meg legszebb álmaikat!!!

Kívánok nektek csodás napot és hogy felismerjétek: 

További életünk első napja ma van!!!

Szeretettel: Biggie