A nagy bummm.....

 vagy hogy ne csak a szám járjon ezentúl!

Be kell vallanom, már magam számára is unalmas és közhelyes, 

de még is leírom: Nincsenek véletlenek!!!! 

Mert ahogyan indult a mai napom az minden, 

csak nem véletlen egybeesés, 

nem szerencse és még csak a jó 

tündérkeresztanya sem látogatott meg.....

Először is tudnotok kell, hogy nagyon nehéz hónapokon, heteken vagyok túl. Ami jöhet, az jött. nem részletezném most, csak címszavakban. Volt és van betegség, műtét, tömérdek váratlan kiadás, gyász, félresikerült helyzetek, munkák és sorolhatnám mindazt, ami máskor esetleg 3-4 év alatt történik meg egy családban. A helyzetet már nagyon nem bírtam. Úgy éreztem magam, mint Hófehérke, amikor eltévedt az erdőben és a félelemtől már az egyszerű ágakat is karmoknak képzelte. Mintha a kiutat keresném, de egyre csak sűrűbb lenne a rengeteg és érzem, hogy ez még nem is a vége. Természetesen mindennel próbálkoztam. Időnként sokat posztoltam közösségi oldalakon, kiírva magamból, amit nem tölthetek ki a családomon, egyedül kávézókban szürcsölgetve reméltem, hogy a forró ital, kilendít és elűzi a negatív gondolatokat.Elővettem minden könyvemet, ami erről szól, naplót készítettem, jegyzeteket írtam mindenhová, munkába temetkeztem.... De hiába. A bajok csak jöttek és jöttek és talán még jönnek is. Abban is biztos vagyok, hogy nem csak velem fordul most ez elő, biztosan mások életében is van mély völgy, amiből egy darabig nem tud kikapaszkodni. Ilyenkor vagy abbahagyjuk a próbálkozást, vagy utolsó erőnkkel is megpróbálunk egyedül kimászni, de azt is megtehetjük, hogy kinyitjuk a szemünket és észrevesszük a kezeket, amelyek értünk nyúlnak és elfogadva azt kikerülünk a gödörből..... Hiszen a jelek, a kezek, a lehetőségek mindig körülöttünk vannak, de néha annyira félünk látni, kimozdulni, hogy nem vesszük észre, vagy ha észre is vesszük, inkább elfordulunk és nem használjuk ki.Talán sokunkról szól ez, ezért osztom meg veletek a mai reggel csodáit, mert ez csoda volt!

Maga a tény, hogy itthon vagyok, mert mandulagyulladásom van, elég elkeserítő. nem szeretek a munkahelyemről hiányozni, szeretem, amit csinálok és nem is szívesen hagyom másra az én dolgomat. Nem mintha nem bíznék meg valakiben, csodás munkatársaim vannak és nagyon jól érzem magam. De ha itthon kell maradni, az kicsit olyan mint a filmszakadás. Vissza kell mindig tekerni, hogy tudjam, honnan kell folytatnom. Ez szerintem senkinek sem egy jó helyzet....

Szóval van nekem egy nagyon kedves párom, aki még betegen is mindent megcsinált helyettem, hogy ha már ezt a napot itthon töltöm, tényleg pihenjek. Elvitte a gyerekeket iskolába, óvodába, kivitte a kutyát, elment a hivatalba, postára, vásárolni... Egyszóval megcsinálta a napindító rutint, aminek zömét más esetben én szoktam. Amíg a legkisebb várt a sorára, egymás után mentek a mesék, hogy anya pihenni tudjon, de aztán gondoltam, úgysem tudok visszaaludni és mielőtt kilövöm a tévét, kapcsolgatok kicsit. Ekkor érkezett az első szikra ma reggel. "Véletlenül" rátaláltam a Nőstényördög című 1989-es vígjátékra, ami mindamellett hogy természetesen vicces, igencsak elgondolkodtató. Micsoda véletlen! Egyrészt, mint már írtam, életem egyik legfontosabb, sorsfordító éve volt 1989. Na jó, ezt még mikor megnéztem, nem tudtam, de számomra mindenképpen egy érdekes tényező. "Mary Fisher csinos és gazdag nőszemély, szerelmes regények sikeres írónője. Ruth Patchett viszont túlsúlyos, tenyeres-talpas háziasszony, élete középpontjában a családja, a férje áll. A romantikus tekintetű, fiatal könyvelő egy fogadáson találkozik Maryvel, akit meglátni és megszeretni egyetlen pillanat műve csupán. A csalfa Bob hamar megbánja, hogy otthagyja érte a családját. Ruth ugyanis bosszút esküszik és ördögi tervet eszel ki. Az odaadó feleségből pillanatok alatt rémes és vérmes nőstényördöggé válik. Sajátos hadjáratba kezd, megkeserítve a turbékoló pár életét." (port.hu) A film tele van azokkal a sorsfordító gondolatokkal és eseményekkel, amelyek elég sok átlagembert érintenek. Munkahelyi és magánéleti zűrzavarok, kitaszítottság, elkeseredettség, de ami még fontosabb, hogy benne egy nő, aki kezébe veszi a sorsát. És nem csak a sajátját, hanem ezzel együtt még rengeteg nő, ember életét. Hiszen ha egy ember változtat, változik, olyan mint a csepp a tóban. Hullámokat gerjeszt, továbbadja lendületét, megfertőzve így a körülötte levőket is a saját áramlataival, gondolataival. igencsak inspiráló és megindító volt, rengeteg gondolat kavargott a fejemben, amikor kikapcsoltam a készüléket. Eszembe jutott az összes ötletem, amit eddig nem valósítottam meg... Hogy mennyi dolgot, döntést halogatok már akár évek, akár hetek óta.... Hogy mennyire elhanyagolom magam és mennyire nem törődöm eléggé saját magammal is, nem csak másokkal... Hogy nem véletlenül betegedtem le, hanem azért, hogy mindezt újra lehetőségem legyen észrevenni.

Így szereztem az ihletet, hogy akkor én most kiírom magamból ezt az érzést, ami rám tört és megosztom veletek, hiszen mindenkinek a saját élete a legfontosabb és hátha Ti is ötletet kaptok megoldásokra. leültem a gép elé, bekapcsoltam a netet és megnéztem a postafiókomat, érkezett-e valami fontos, mielőtt belemélyülök az írásba. Képzeljétek, ott volt egy e-mail, hogy a mai napon megkapom a Lélekpillangó legújabb idézetes

könyvecskéjét, amit annyira várok. Éppen a
részletek olvastam, hogy melyik futárszolgálat, mikor stb., amikor dudálást hallottam. Kimentem és az említett futárszolgálat autója várt a kapuban, hogy átvegyem a csomagot. én már az e-mailtől is az egekig ugrottam, de miután a csomag is megérkezett, nem csak madarat, pillangót is lehetne fogatni velem!!!! Mi ez, ha nem jelek tömkelege? Mie ez, ha nem iránymutatás, hogy ne ücsörögj már a gödörben, hanem állj fel! Indulj el, mert csak akkor kapod meg a segítő kezet, ha próbálkozol, ha elindulsz és nyújtózkodsz felfelé, amíg el nem éred a célod. nem valósíthatod meg az álmaidat azzal, hogy "ej, ráérünk arra még" a fotelban ülve... Akarnod kell, hogy amit elterveztél, véghez vidd, és ehhez tenned is kell valamit. Én most ezt kaptam. Egy óriási pofont, úgy gondolom. Óriási pofont, hogy felébredjek, összeszedjem magam és megmutassam magamnak és a világnak, mire vagyok képes. Talán túlzás, talán gyermeteg, amit írok, de így érzem....

Tudom, hogy mi mindent szeretnék, de ez nem elég...  A minap például szintén életem egyik legfontosabb munkáját fejeztem be. És bár még igazításokra szorul, nekem tetszik. Mindig is azzal kezdem az évet, hogy letöltök egy tervezőt valahonnan és beleírom a múltat, a jövőt, a célokat, a terveket. Most is ez járt a fejemben. Észre sem veszem és megint eltelt egy év.... Megint számba veszem majd, mi történt velem, miben voltam jó, sikeres és mit kell majd másképp csinálnom. Hogy a következő év még jobb, szeretettel, örömmel, sikerekkel és hálával teli lehessen.... De meguntam a szín és kép nélküli fekete-fehér változatokat. Túl egyszerűek, nincsenek idézetek, inspiráló formák, megindító képek benne. Először a döntés csak az volt, hogy csinálok egyet magamnak. de annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, másokkal is megosztom majd, ha készen lesz teljesen. Számomra ez nagyon fontos és hátha valakinek, ugyanennyire.

Tudjátok nem tudom, mit írhatnék még.... Még mindig a mai reggel hatása alatt vagyok. Még mindig szárnyal a lelkem és hálával teli minden porcikám. De ami másokra is érvényes, csak rajtam múlik, mit kezdek ezzel a lendülettel, ezzel a pofonnal, ami fentről jött: Ébresztő, túl sokáig aludtál!!!! Indulj, itt az idő! Remélem, sokáig érzem majd ezt. Erőt és kitartást merítek belőle és kívánom, hogy akik elolvassák, azok is kapjanak szárnyakra velem együtt és valósítsák meg legszebb álmaikat!!!

Kívánok nektek csodás napot és hogy felismerjétek: 

További életünk első napja ma van!!!

Szeretettel: Biggie