Pályázatra írtam, de örök érvényű gondolatokat gyűjtöttem össze benne, mely sok embernek mentőöv lehet ebben az olykor nem túl vidám világban. :)
Amikor én picike voltam, kis családunk egy időben külön volt. Édesanyám az orosz határ mellett, édesapám Kolozsváron, mi pedig Brassóban Nagyikáéknál. 3 év a földi mennyországban, ahol boldog gyerekek voltunk. Gyermekkorom egyik legszebb időszaka volt. A sok játék és mese mellett leckét kaptam jóságból, hitből, illemből...
Amikor én picike voltam, kis családunk egy időben külön volt. Édesanyám az orosz határ mellett, édesapám Kolozsváron, mi pedig Brassóban Nagyikáéknál. 3 év a földi mennyországban, ahol boldog gyerekek voltunk. Gyermekkorom egyik legszebb időszaka volt. A sok játék és mese mellett leckét kaptam jóságból, hitből, illemből...
Minden este, amikor a zongorán megvetette mamikám
az ágyat, odakucorodott mellénk és felolvasott a Pillangó című könyvből,
a magyar irodalom legkedvesebb gyermek verseinek gyűjteményéből. Sárga
lapjai még most is ontják régi illatukat, melyek felidézik a kedves
szavakat. A szavakat, amik csak Nagymamám szájából voltak ilyen
dallamosak és kedvesek. Drága Nagyikám, ma is itt cseng hangod a
fülemben...
A hang, melynek húrjain minden nap lepkék szálltak. Repültek,
ragyogtak és megpihentek apró kezeinkben. Testvérkémmel csüngtünk a
szavakon, lestük mikor jön egy újabb pillangó s gurít elénk újabb
gyöngyszemet. Gyöngyszemeket, amelyeket kis szívünkben gyűjtöttünk össze
és mai napig nagyon vigyáztunk rájuk. Minden gyöngyszem egy-egy
útmutató, iránytű, térképfoszlány az élethez, melyet nem könnyű
végigjárni, de érdemes. Mi olyan útravalót kaptunk, ami
megfizethetetlen. Alapot a jósághoz, a türelemhez, az emberséghez.
És
bár a hang már nem szól, a pillangók most is itt szállnak körülöttem.
Jönnek, ha bizonytalan vagyok, ha örülök vagy sírok. Mindig megjelennek,
üzenetet hoznak és megmutatják, melyik gyöngyszemet vegyem elő kis
ládikámból a továbblépéshez. Erőt adnak a kitartáshoz, türelmet a nehéz
pillanatokhoz, szeretetet mások iránt… Szállnak, ragyognak és
boldogságot hoznak.
Mindenkinek vannak lepkéi és gyöngyei, csak mások. Más a színük, a nagyságuk, más-más hangon szólnak hozzánk. Nem vagyunk egyformák, ahogyan ők sem azok.
Egyediek, mint minden a világunkban, mint minden ember, minden
teremtmény, nincs két egyforma. De pont ettől szép, ettől érdekes és
különleges ez az egész. Ám csak akkor lelhetjük örömünket ebben a
csodában, ha nyitott szívvel járunk. Akkor láthatjuk őket, ha hiszünk a
boldogság és a hit erejében. Ha tudjuk értékelni ezeket a parányi
gyöngyöket, amelyekkel megajándékoznak minket. Ha nem hagyjuk elgurulni
őket. Ha tudjuk becsülni a lélek energiáit, az élet nagyságát, a hit
erejét.
De vigyázat! Ezek a kis lepkék nagyon törékenyek, óvni kell
őket. Ha a düh, gonoszság, métely forró gyertyája közelébe mennek,
bizony megégnek, és nem tudnak többé segíteni. Ha elázik könnyünkben a
szárnyuk, egy darabig nem tudnak repülni. Mi rossz gyöngyöt veszünk elő,
és ha leesik, eltörik, elgurul, elveszíthetjük az értékes kincset. És
nem minden kincs pótolható.
Csodás dolog, hogy bár a legtöbb gyöngyöt gyermekként gyűjtjük,
időnként, ha jól figyelünk és megengedjük a lepkéknek, újabb
gyöngyszemekkel gazdagítanak felnőttként is. Újabb tudást, erényt,
boldogságcseppeket, az élet édes nektárjából. De míg kisgyermekként
valaki más vigyázott, hogy jó lepkékre figyeljünk, felnőttként magunknak
kell észrevenni a jók között megbújó kártékony lepkéket. Ők nem
gyöngyöket hoznak ám, hanem hamis álmokat, rossz gondolatokat. Ezeket
nem szabad beengednünk. Megronthatják a már begyűjtött kincseinket is,
ha hagyjuk. Az a jó, hogy könnyű őket észrevenni, mert a nyitott szívű
ember előtt nem tudnak álcát ölteni és kevesen vannak.
És végül az a legszebb ebben az egészben, hogy ha gondosan vigyázunk
gyöngyeinkre, átragyognak testünkön és az emberek látni fogják
csillogásukat. Hagynunk kell, hogy lássák mások is a bennünk ragyogó
fényt, nem szabad önzőnek lennünk és így a sötétben világíthatunk
azoknak is, akik még nem nyitották ki a szívüket és nem tudtak még
hasonló kincseket gyűjteni. És tudjátok, ezeket a gyöngyöket csak
kölcsön kaptuk. Ha egy pillangó azt súgja, megajándékozhatunk vele
másokat. Hiszen a boldogság, az öröm sokkal jobb, ha osztozunk rajta. Az
erények, a tudás pedig még értékesebb lesz, ha tovább is tudjuk adni
őket. Hiszen a világ nagyszerűsége abban rejlik, hogy nem vagyunk
egyedül…
Hálás vagyok a gyöngyökért, melyek megfelelő pillanatban tükörként
mutatnak rá hibáimra és erényeimre. Hálás vagyok a pillangókért, akiket
küldenek hozzám most is odafentről. A csodás pillanatokért, mikor
elkezdtem hallani a lepkék üzenetét. Hálát adok a hangért, aki
megtanított hallani és látni, dolgos kezéért, amellyel megsimogatta
lelkemet is. És csak remélni merem, hogy mindenkinek van egy dallam az
életében, mely ragyogást hoz a szürke, olykor nehéz hétköznapokba.
Vigyázzatok a gyöngyökre és a lepkékre. Nélkülük sötét lenne ez a világ.
Merjetek álmodni, ragyogni, mert az élet rövid!
("Ez a cikk az írói pályázatra
érkezett pályamű. Ha tetszik, ha egyetértesz vele, ha szívesen olvasnál a
szerzőtől a Lélekpillangó meséje idején is minél többet, akkor oszd meg
minél több helyen. Szólj hozzá, kommentáld, mert fontos a biztató,
kedves szó minden alkotó embernek. A pályázatra érkezett cikkeket sorban
megtalálod a blogon, ahol a szerző neve a cím mögé került! ")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: