Csodálatos, hogy minden ember képes arra,
hogy gondolkodjon és tanuljon. Ez a Teremtő
fantasztikus ajándéka,
amit nagy örömmel
kell, hogy műveljünk. Azt szeretném, ha
mindenki
használná elméjét és ne féljen
ilyent kimondani:
"Ezt most remekül csináltam!"
"Ezt most remekül csináltam!"
Caroline Leaf
Ha már volt "előtte" bejegyzés, ideje az "utána" bejegyzésnek is. Az előző hasonló témában íródott cikkem tulajdonképpen egy reakció volt egy blogbejegyzésre és egy őszinte baráti aggodalomra. Furcsa, hogy nyilvános reakciót egyiküktől sem kaptam sem a blogban megjegyzésben, sem a Facebook oldalamon. Milyen furcsa az élet, vagy csak az emberek. Naponta olvasok idiótábbnál idiótább blogokat, ráadásul vagy a politikáról szólnak sarkosan, vagy a sztárvilágról, hogy a többi borzalmat már ne is említsem... Mégis akár több száz hozzászólás van alattuk, hol obszcén, hol kedves, hol tudom is én milyen hangnemben. Én csak két-három embertől vártam, hogy vállalja esetleg a véleményét a cikk alatt, de sajnos, nem így lett... Bizonyára megvolt az okuk rá....
Bocsánat, elkalandoztam, hiszen ez nem is lényeges. A lényeg, kedves olvasó, amit Te olvasás közben gondolsz, érzel. Amit belőled kihoznak szavaim, mondataim. És bár örülnék néha pár visszajelzésnek, remélem ettől még olvassátok a cikkeket. Hiszen szívemet lelkemet beletéve, időt ne sajnálva írom őket Nektek....
Rá is térnék az aktuális témára, miszerint túl vagyunk a nagy 1600 km-es költözésen. Úgy gondolom, ugyanannyi félelem és kétség volt bennem a remény mellett, mint egykor szüleimben.... Más körülmények, más indok, másik szituáció, de azonos motiváció, aggodalom és hit a jóban, egy jobb életben.....
Otthon azt éreztem a saját "hazámban", hogy sakk matt. A pedagógus bértábla Magyarországon nevetséges, de az még inkább, hogy a 3 diplomás mérnök férjem egy boltban dekkoljon havi 80.000.-ért. Nagyon szomorú, hogy csak úgy boldogultunk, ha egyikünk legalább 2 állásban dolgozni és egyikünk flexibilis, hiszen a 3 gyerek mint tudjuk csakis egymás után tud megbetegedni és plusz munka nélkül ugyan ki fog rájuk 3 hétig vigyázni??? Szóval miután normál munkahelyen nem elég a bér, jöttek az alternatívák. Igen, van olyan szakma, ahol meg lehet alapozni a jövőjét egy családnak. Igen én is megpróbáltam és sikeresnek gondoltam magam benne. Az emberek mindennapi pénzügyeiben segítő kezet nyújtani és közben a magunkét is egyengetni.... Rengeteget tanultam az MPK-tól minden reklám nélkül!!! Egy cég emberi hozzáállással, lojalitással és felelősséggel a munkatársai iránt. Nagyon hálás vagyok mindenért, amit tőlük tanultam. Igen, nagyon szerettem! Miért nem maradtam? Ugyanazért... Az a munka sem működik, ha nincs segítség. A gyerkőcök, akiket imádunk, időt igényelnek a szüleiktől és ráadásul egy családanya nem eshet be este az ajtón hosszú távon. Megpróbáltuk, nem működött... Pedig nagy reményeket fűztem hozzá... És fűzök ma is a szakmához! Nem tettem le végleg róla, de akkor működhet újra, ha a gyerkőcök picit idősebbek lesznek. És ez nem függ országtól, helytől részemről.
Szóval kaptunk egy lehetőséget és éltünk vele! és bár azt, hogy tényleg jól döntöttünk nem fél év alatt látjuk, de az eddigiekből bátran merem állítani: "Ezt most remekül csináltam!" Olyan hétköznapi dolgok egyszerűbbek, amire nem is gondoltam. Mitől egyszerűbb??? Nincs túlbonyolítva, mint Magyarországon minden. Azt kapom, amiért fizetek. Legyen egészségügyi ellátás, biztosítás, bankszámla, oktatás és még sorolhatnám.
Ó ha az én Édesanyám, nyugodjék békében, csak kis ideig ilyen rendelőben dolgozhatott volna! Mint Mo.-n egy magánrendelő. És ez csak egy példa a nagyon sok közül. Ha bejelentkezem egy orvoshoz, folyamatos vizsgálaton veszek részt. Nincs olyan, hogy évekig nem nézek a rendelő felé, aztán mire elmegyek, helyrehozhatatlan az állapotom. A rendelőben, ha beteg vagyok, reggel időpontot kérek és a megbeszélt időpontra megyek. A doktornő csak a vizsgálatokkal és extra kezelésekkel foglalkozik. Vérvétel, széklet, vizelet mintavétel, vérnyomásmérés, injekciók mind a két ápolónő dolga. Nem is találkozunk a doktornővel. És! Minden vizsgálat eredménye másnap megvan legkésőbb! A rendelőben min. 6 vizsgálóhelyiség van, minden témának külön, speciálisan felszerelve. Az előtérben hosszú pult recepcióssal, aki felveszi az adatokat és gépel, adminisztrál. A várakozóknak zárt váróterem játékokkal, hogy senki ne zavarja a munkát. Minden tiszta, rendes és mind a személyzet, mind a páciensek gondosan vigyáznak is rá.
De ha már itt tartunk, egészségbiztosítás. Mióta várom, hogy otthon is ez legyen. Természetesen kötelező, de van választásom, kinél kötöm. Bizony a pénzügyi tanácsadónk a legjobbat ajánlotta. Nélküle nem is tudom, hogyan döntöttünk volna, De neki ez a dolga. Míg pénzügyeztem, sokan nem hitték el, hogy nem az a lényeg, hogy mennyi a jutalékom, hanem valóban az, hogy úgy legyen jutalékom, hogy a végzettségemnek megfelelően, a lehetőségekhez képest, legjobb tudásommal segítsek az embereknek. Én ezért tanulok, ezért kapom a fizetésemet és ezért dolgozom. De hát a jó magyar ember ezt sem képes felfogni. Nem mindegy, kiben bízol meg természetesen, de ha valaki becsapott, nem biztos, hogy a másik is be fog. Vagy talán ha kifogsz egy rossz mobiltelefont, soha többé nem lesz mobilod??? Ez is elég nehéz egy téma, pedig kis lépésekkel óriásit lehetne otthon változtatni a dolgokon. És ehhez nem kell politikusnak vagy tudósnak lenni. Ezt már eljövetelünk előtt is tudtam, de szikráját sem láttam a változás kezdetének.
Hogy tovább folytassam, itt még senki nem mondta rám, hogy menekült ld. a cikk első része. A szomszédok folyamatosan segíteni akarnak. A közösség nagyon kedves, azonnal teljes értékű család és emberek voltunk. Mi több, rengeteg jó szót kaptunk, hogy milyen szépen neveljük a gyerekeket, hogy dolgosak vagyunk stb. Bizony, itt is van családsegítő szolgálat, de nem úgy mint otthon. Minden lépésünket figyelik, hogy mindenünk meglegyen. Nem a papírozás és a pénz csak a lényeg. Szó szerint gondoskodnak rólunk. Egyelőre annyira tele vannak például az óvodák, hogy nem tudok elmenni dolgozni a picurka miatt. De lemeccselték, hogy addig is minden délután 4 órában egy családi napköziben lehessen a kis hapsi és azt fizeti a település helyettünk. Mondanom sem kell, milyen nagy segítség ez nekünk. És itt jön a képbe a munkaügyi központ. Nem arról szól, hogy kitöltünk egy csomó papírt, aztán 2 hónapig odalökünk egy csontot, utána oldd meg. Túl vagyok az első álláskereső beszélgetésen, ahol felmérik, mit tudok, milyen végzettségem van stb. Most megyek majd a honosítások ügyében fogadóórára egy hölgyhöz. Ő mindamellett, hogy
megnézi, miről van papírom, feltérképezi azokat a képességeket, amiről nincs, de mégis pluszt jelent. Majd felvisz a rendszerbe minden megjegyzéssel együtt, hogy minél hamarabb munkát találjak. (Egyébként már lett volna az elején, csak akkor még nem tudtam, hogy nincs hely az oviban.) A munkaügyi központról még nem beszéltem. Azonkívül, hogy ők regisztrálnak álláskeresőként, folyamatosan ingyenes képzésekkel segíti elő a munkakeresés sikerességét. de nem szakmákat tanít, nem az ő dolga. Megtanít önéletrajzot és motivációs levelet írni, hogyan felelj meg az állásinterjún, hogyan és mire pályázz illetve időnként nyelvtanfolyamot is biztosít. Minden más a településen, az önkormányzaton keresztül történik helyben. Azaz önbizalmat ad, fejleszt és elősegíti, hogy valóban rátaláljak a nekem legmegfelelőbb pozícióra és elmondhassam: "Ezt most remekül
csináltam!"
Otthon azt éreztem a saját "hazámban", hogy sakk matt. A pedagógus bértábla Magyarországon nevetséges, de az még inkább, hogy a 3 diplomás mérnök férjem egy boltban dekkoljon havi 80.000.-ért. Nagyon szomorú, hogy csak úgy boldogultunk, ha egyikünk legalább 2 állásban dolgozni és egyikünk flexibilis, hiszen a 3 gyerek mint tudjuk csakis egymás után tud megbetegedni és plusz munka nélkül ugyan ki fog rájuk 3 hétig vigyázni??? Szóval miután normál munkahelyen nem elég a bér, jöttek az alternatívák. Igen, van olyan szakma, ahol meg lehet alapozni a jövőjét egy családnak. Igen én is megpróbáltam és sikeresnek gondoltam magam benne. Az emberek mindennapi pénzügyeiben segítő kezet nyújtani és közben a magunkét is egyengetni.... Rengeteget tanultam az MPK-tól minden reklám nélkül!!! Egy cég emberi hozzáállással, lojalitással és felelősséggel a munkatársai iránt. Nagyon hálás vagyok mindenért, amit tőlük tanultam. Igen, nagyon szerettem! Miért nem maradtam? Ugyanazért... Az a munka sem működik, ha nincs segítség. A gyerkőcök, akiket imádunk, időt igényelnek a szüleiktől és ráadásul egy családanya nem eshet be este az ajtón hosszú távon. Megpróbáltuk, nem működött... Pedig nagy reményeket fűztem hozzá... És fűzök ma is a szakmához! Nem tettem le végleg róla, de akkor működhet újra, ha a gyerkőcök picit idősebbek lesznek. És ez nem függ országtól, helytől részemről.
Szóval kaptunk egy lehetőséget és éltünk vele! és bár azt, hogy tényleg jól döntöttünk nem fél év alatt látjuk, de az eddigiekből bátran merem állítani: "Ezt most remekül csináltam!" Olyan hétköznapi dolgok egyszerűbbek, amire nem is gondoltam. Mitől egyszerűbb??? Nincs túlbonyolítva, mint Magyarországon minden. Azt kapom, amiért fizetek. Legyen egészségügyi ellátás, biztosítás, bankszámla, oktatás és még sorolhatnám.
Ó ha az én Édesanyám, nyugodjék békében, csak kis ideig ilyen rendelőben dolgozhatott volna! Mint Mo.-n egy magánrendelő. És ez csak egy példa a nagyon sok közül. Ha bejelentkezem egy orvoshoz, folyamatos vizsgálaton veszek részt. Nincs olyan, hogy évekig nem nézek a rendelő felé, aztán mire elmegyek, helyrehozhatatlan az állapotom. A rendelőben, ha beteg vagyok, reggel időpontot kérek és a megbeszélt időpontra megyek. A doktornő csak a vizsgálatokkal és extra kezelésekkel foglalkozik. Vérvétel, széklet, vizelet mintavétel, vérnyomásmérés, injekciók mind a két ápolónő dolga. Nem is találkozunk a doktornővel. És! Minden vizsgálat eredménye másnap megvan legkésőbb! A rendelőben min. 6 vizsgálóhelyiség van, minden témának külön, speciálisan felszerelve. Az előtérben hosszú pult recepcióssal, aki felveszi az adatokat és gépel, adminisztrál. A várakozóknak zárt váróterem játékokkal, hogy senki ne zavarja a munkát. Minden tiszta, rendes és mind a személyzet, mind a páciensek gondosan vigyáznak is rá.
De ha már itt tartunk, egészségbiztosítás. Mióta várom, hogy otthon is ez legyen. Természetesen kötelező, de van választásom, kinél kötöm. Bizony a pénzügyi tanácsadónk a legjobbat ajánlotta. Nélküle nem is tudom, hogyan döntöttünk volna, De neki ez a dolga. Míg pénzügyeztem, sokan nem hitték el, hogy nem az a lényeg, hogy mennyi a jutalékom, hanem valóban az, hogy úgy legyen jutalékom, hogy a végzettségemnek megfelelően, a lehetőségekhez képest, legjobb tudásommal segítsek az embereknek. Én ezért tanulok, ezért kapom a fizetésemet és ezért dolgozom. De hát a jó magyar ember ezt sem képes felfogni. Nem mindegy, kiben bízol meg természetesen, de ha valaki becsapott, nem biztos, hogy a másik is be fog. Vagy talán ha kifogsz egy rossz mobiltelefont, soha többé nem lesz mobilod??? Ez is elég nehéz egy téma, pedig kis lépésekkel óriásit lehetne otthon változtatni a dolgokon. És ehhez nem kell politikusnak vagy tudósnak lenni. Ezt már eljövetelünk előtt is tudtam, de szikráját sem láttam a változás kezdetének.
Hogy tovább folytassam, itt még senki nem mondta rám, hogy menekült ld. a cikk első része. A szomszédok folyamatosan segíteni akarnak. A közösség nagyon kedves, azonnal teljes értékű család és emberek voltunk. Mi több, rengeteg jó szót kaptunk, hogy milyen szépen neveljük a gyerekeket, hogy dolgosak vagyunk stb. Bizony, itt is van családsegítő szolgálat, de nem úgy mint otthon. Minden lépésünket figyelik, hogy mindenünk meglegyen. Nem a papírozás és a pénz csak a lényeg. Szó szerint gondoskodnak rólunk. Egyelőre annyira tele vannak például az óvodák, hogy nem tudok elmenni dolgozni a picurka miatt. De lemeccselték, hogy addig is minden délután 4 órában egy családi napköziben lehessen a kis hapsi és azt fizeti a település helyettünk. Mondanom sem kell, milyen nagy segítség ez nekünk. És itt jön a képbe a munkaügyi központ. Nem arról szól, hogy kitöltünk egy csomó papírt, aztán 2 hónapig odalökünk egy csontot, utána oldd meg. Túl vagyok az első álláskereső beszélgetésen, ahol felmérik, mit tudok, milyen végzettségem van stb. Most megyek majd a honosítások ügyében fogadóórára egy hölgyhöz. Ő mindamellett, hogy
Hogy mi van még? Nagyon sok minden, de talán egyet megemlítek, ami számomra fontos: az iskola, az oktatás. Megtestesíti mindazt, amit a boldog, később sikeres gyerekről és az elhivatott pedagógusról gondolok. A gyerek alig várja a reggelt, hogy mehessen, pedig még a nyelvet sem tudja jól. Tanulni akar, nem akar lemaradni, még betegen sem akar itthon maradni. Élménypedagógia a javából. És mielőtt bárki azt hinné, nem! Nem az oktatás rovására, hanem javára. A tanító nem ül lábalógati 36 órát az iskolában. Délben hazamegy. Ha végzett, nem fecsérli idejét az iskola épületében és az állam sem a pénzt arra, hogy a
De már hallom is, persze, mert el is hiszem, hogy ott minden jobb. Nem! Nem minden természetesen. Itt is lassú a bürokrácia és jó pár dolog nem tetszik, hogyne. De! Ha a mindennapi életvitelemhez nem kell két rét görnyednem a munkától vagy a megaláztatástól, már boldogabb vagyok. A helyzet az, hogy az arány nem ugyanaz. sokkal több a tetszik dolog, mint a nem jó így. Ez az, ami sok honfitársam után engem is elüldözött. És ami még sok embert arra kényszerít, hogy máshol boldoguljon. Miért nem azzal foglalkoznak a magyar vezetők, mindegy milyen oldalról jönnek, hogy elindítsák a változást, hogy maradni akarjunk vagy visszamenni, el se indulni. Nem a lakástámogatás fog otthon tartani. Hiába van házam, ha nincs mit ennem. Ez nem megoldás. És a sok egyéb sem, amit nagy erőlködve felkínálnak. a problémákat egyik javaslatuk sem oldja meg hosszútávon.
Röviden most ennyi, de ha valakit érdekel a téma, vagy valamiről a véleményem, nagyon szívesen folytatom az eszmefuttatást.
Ismét ...
Bocsánat, ha
valakit megbántottam vagy megsértettem, de ha más leírhatja a véleményét, talán
egy lehetőséget én is kapok. Ígérem, nem írom le még egyszer!
Köszönöm,
hogy megtiszteltél az időddel és elolvastad. Véleményedet szívesen elolvasom,
nyitott vagyok bármilyen hozzászólásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: