Kaptam egy kérdést ma és igen elgondolkodtató volt. Csak azért osztom meg veletek, mert érdekes, mennyire másképp látjuk mi emberek a világot és teljesen ellentétesen gondolkozunk. Én csak a saját válaszaimat teszem mellé, szeretném, ha azt mindenképp megismernétek:
"Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ." :) Ti hogy érzitek , mennyire fogjátok a tollat vagy adtátok mások kezébe?"
Én vagyok az irányító mindenképp. Én írom a sorsom, én hozom meg a döntéseimet. Ám ahhoz, hogy döntsek, kellenek a kihívások, akadályok, lehetőségek. Hogy melyiket választom, csak rajtam múlik....szerintem.... :)
A megfelelni akarás is egy döntés és az adott dolgok elfogadása, elutasítása vagy megváltoztatása is ...
… és nem arra céloztam, hogy csak magammal kell foglalkoznom és miden más nem érdekel. Kissé félreértettek szerintem.. :( Aki ismer, tudja ezt, hiszen eddig beteg édesanyámmal törődtem, amiről én döntöttem.. Most, hogy elment, nagyon hiányzik, bárcsak élhetett volna még, de az meg az ő döntése volt, hogy nem veszi igénybe a kezelést... Ráadásul 3 gyermekem van, de én döntöttem úgy, hogy be merem vállalni, nem csak úgy kipotyogtak belőlem, mert a gyermeknevelés nem ér véget a szüléssel... És az is egy döntés, hogy édesapámat eddig anyukám tartotta el, vállalta anyukám ezt, most pedig nem fogad el segítséget apukám, mert nem akar... Ezek mind döntések. A család szó nem arról szól, hogy kinek mi hogyan kötelező. Az örökbefogadott gyerek is élhet szerető családban és az édes gyermek is lehet bántalmazott... De sorolhatnám még, hány példám van a döntések szükségességére. És ráadásul ne korlátozzuk ezt a családra, mert a döntés fogalma, az irányítás volt a kérdés, nem az, ki hogyan gondoskodik a családjáról. ….igen, helyesen gondolod, hogy igenis felelősséggel tartozunk egymásért. :) És azt is, hogy társas lények vagyunk. :) <3 De pont ezért fontos az is, hogy merjük vállalni a döntéseinket és álljunk ki mellettük. Néha a terhekről kell döntenünk, néha pedig arról, meddig akarunk még gondoskodni valakiről, aki nem akarja, vagy akár arról, meddig finanszírozzuk családtagunk dohány és szeszlesitaltermékeit szeretetből... És már bele sem megyek a munkahelyi vagy családon belüli erőszak témába, mindenki tudja, mire gondolok.
Szóval kellenek a döntések, és a döntésekhez az erő, de nem felelőtlenül vagy család, barátok, szeretet nélkül... hanem ésszel... így gondolom.... <3 :)
És mindig van egy út....
"Tudod a könny olyan kincs, ami segít jó helyre gurulni a bánatnak és az
örömnek. Nagyon rossz lehet annak, akinek nem jutott ebből a kincsből.
Ha neked van, szerencsés vagy!"
Szeretettel: Biggie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: