péntek, június 21

Nő, feleség, anya, munkaerő...

"Én három személy vagyok, attól függően, hogy épp kivel vagyok.
 Az Ártatlan Kislány, aki csodálattal bámulja a férfit, 

és úgy tesz, mintha lenyűgöznék hetvenkedő 
történetei a hatalomról és a dicsőségről. 
A Végzet Asszonya, aki azonnal lecsap azokra, 
akik bizonytalanok, átveszi felettük az irányítást, 
és kielégíti a vágyaikat, hiszen nekik már
semmi mással nem kell törődniük. 
Végül pedig a Megértő Anya, aki gondját viseli mindazoknak,
 akik vigaszra és törődésre szorulnak, 
úgy tesz, mintha megértené őket, de a panaszok egyik fülén be – a másikon ki. 
Maga melyiket szeretné megismerni?"



Paulo Coelho



Nő, feleség, anya, munkaerő...

Hogy miért éppen ez a téma? Fogadott Tesómmal beszélgettem ma kétszer is és újra késztetést kezdtem érezni a téma kifejtésére, hogyan látom én. Sokszor beszélgetek magukat 5-6 felé szakítani próbáló hölgyekkel, néha én is az vagyok. De nem tartom jónak, sőt bosszant időnként a téma...

Nem tudom, milyen emberek is voltak azok a nők, akik egyenjogúságot kértek, de minden bántás nélkül valamit rosszul csináltak. Szerintem igencsak a ló másik oldalára estünk, olyan elvárásokkal, amelyek teljesíthetetlenek. A hozzám hasonló hölgyek szemszögéből szeretném kicsit kitárni a kaput, mert már én is ott tartok, hogy a megfelelési kényszer miatt már pszichológushoz kellene járnom mások szerint. Ez nem csoda, hiszen egy személyben szeretnék tökéletes anya, feleség, lánygyermek, takarítónő, házvezetőnő, szakács, a család lelki szennyesládája, jó tanító (munkaerő), szülő és pedagógus úgy, hogy közben megőrzöm nőiességemet, helyrehozom az alakomat (tornázni járok) és másodállást is vállalok, nehogy baj történjen.

A nagy egyenlőségnek az lett a következménye, hogy a férfiak feladata az maradt, ami volt, míg a nők kaptak még párat a nyakukba természetesen az elvárásokkal együtt. És bár minden porcikámmal a hátrányos megkülönböztetés ellen vagyok, én sem biztos hogy alkalmaznék egy 6-7 felé szakadni akaró édesanyát 3 gyerek mellől, mert nem biztos, hogy   az otthoni és egyéb gondjai, gondolatai, megfelelési kényszere miatt oda tud figyelni arra, ami ott a dolga. Egy ilyen anya, mint én nehezen tudja otthon hagyni a gondokat és átkapcsolni az agyát a munkahelyére. Bocsánat, hogy ezt mondom, de a legjobb példám a közelmúltban: a kórházi osztály vezetékes telefonja folyamatosan a nővérkék családtagjai miatt volt hangos (mit vegyek fel, bevásárlólista, hol a zoknim, stb.) Megértő anyaként is zavart, mert mi van ha nekem lenne szükségem rájuk az ott fekvő beteg gyerekem miatt.

Irigylésre méltó kivételek persze vannak, de annak hosszas szellemi és lelki gyakorlat az előzménye, amit a már említett feladatok mellett kell elvégezni. Kinek akarunk ennyire megfelelni?????

Szóval.... a fogadott Tesókámnak is azt ecseteltem ma éppen, hogy én minden nap, ha tehetem, alszom délután a gyerkőcökkel. Bűn-e lefeküdni és pihenni nappal? Jól megy nekem? Nincs dolgom? De van.... Mindenkinek van. De ha hulla fáradtan várom a páromat haza és pattannak az idegek estére, akkor a gyerekeken és a szeretett társon fogom kitölteni, ahelyett, hogy a kevés együtt töltött percünk értékes beszélgetéssel, játékkal, mozival telne.

A másik ilyen idekapcsolható pont az este. Nálunk mindhárom gyerkőc (7, 6, 1) alszik fél kilenckor a tanév ideje alatt. Így nyerünk apával a nyárhoz képest 1,5 órát. Az elején nem is tudtunk, mit kezdeni a nagy szabadsággal. Sok ismerősöm, mint délutáni alvás idején, azt mondja, gyorsan megcsinálom a dolgomat, mert most alszanak. DE akkor a napnak melyik része az ÉN rész? Vagy Én, aki ennyi felé szakadok, nem érdemlek annyit az élettől, a családtól és legfőképpen magamtól, hogy valamikor magammal törődjek. Olvassak, zenét hallgassak, megnézzek egy jó filmet, odabújjak apához, mert jól esik néha dorombolni, vagy csak szundítsak egyet? Akkor nem csoda, hogy ennyi kiégett anya, nő, pedagógus és még sorolhatnám....

Nálunk alapszabály: az este apáé és anyáé, főleg nyáron. Mikor a Picúr elalszik, a nagyoknak be kell vonulni a szobájukba és lefoglalni magukat. Hozzá kell szokniuk, hogy ők életünk értelmei, de pihenés nélkül nem tudunk értékes időt velük tölteni. Ha az ember kicsi kortól bevezeti ezt, nem fogja esténként a saját gyerekeitől a haját tépni.
Iskolaidőben könnyebb, mert korábban alszanak el, ott nincs is gond anya és apa idejével.
De mint mondtam, ebben az időben, legyen bármilyen évszak, anya nem mos, főz, takarít már. Mert az a pihenő idő és apa ideje.

Higgyétek el, nem kell tökéletes feleségnek lenni, elég ha jó vagy. Nem szuper anyu kell, csak jó anya. És sorolhatnám. Nem vagyok életmód tanácsadó  de sokaktól olvasok, tanulok. Mindegyik tanácsadónak és coach-nak egy fontos tanácsa van, ami mindenkire vonatkozik: kis tervezéssel, előregondolással megoldható minden a tökéletesség igénye nélkül. Tisztelnünk és szeretnünk kell magunkat annyira, hogy magunkra is jusson idő. 

Fogj kezdetnek egy papírdarabot és tervezd meg a holnapi napot. Később, ha belejössz, előrébb és előrébb is gondolkodhatsz. Sokkal jobban fog menni a munka és egy idő után kevesebb stressz ér majd az összevisszaság miatt.

Ti nem így gondoljátok?





Ime linkek, ahonnan otthonról is kaphattok útmutatást: 





Én sokat tanultam tőlük. Nektek hogy tetszenek? 


2 megjegyzés:

  1. Kedves volt osztálytársam írta:
    "Giulia Julia: teljesen egyetertek azzal amit irtal...nekem nincs csak egy gyerekem...es tudom, hogy nem lehet osszehasonlitani a helyzetunket, de sok olyan anyukat ismerek amelyek teljesen kivannak keszulve egy gyerekkel: folyton idegesek, nincs turelmuk, nincs idejuk semmire, teljesen elhanyagoljak magukat...es mindig azt hallod toluk, hogy "nincs idom"... visszaemlekezve arra az idore amikor Alex (a fiam) pici volt (most mar 10 es fel eves nagyfiu) nem emlekszem, hogy kikeszultem volna idegileg, kivetel az elso 3 honapban szules utan
    talan azert mert a gyerek, hazimunka meg sokminden mellett sikerult szakitani idot sajat magamra... es a paromra... nem tudok tanacsot adni, meg sem tudnam biztosan fogalmazni hogyan csinaltam, de tudom, hogy jo volt es tenyleg soha de soha nem ereztem azt, hogy kesz, vege nem birom tovabb.
    ha az anyuka boldog es kiegyensulyozott akkor a gyerek is az... nem az a fontos, hogy 24-bol 24-et olbe tartsd vagy jatssz vele, hanem az a fontos hogy azt a idot amit vele toltesz azt tenyleg vele toltsd, es ott legyel 100%. minoseg es nem mennyiseg."

    VálaszTörlés
  2. szerintem olyan no aki tokeletes feleseg, anya, munkaero stb nem letezik

    VálaszTörlés

Megjegyzés: