vasárnap, június 30

Életrevaló gyerek....vagy nem, azaz tanítókról jót vagy semmit?

 "Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, 
hogyan viselkednek a közelében."

(Rudolf Steiner)





Most hadd kezdjem kivételesen azzal, miért írom ezt a bejegyzést. Sokadik hasonló negatív történet után, nem tudom megállni, hogy ki ne beszéljem magamból. Idézem a kiváltó okot, melyet egy közösségi oldal bejegyzésében találtam:


"Név nélkül adjuk közre a nekünk szóló megkeresést...
Egy pályakezdő, diplomás tanítónő vagyok, aki minap elküldött egy pályázatot egy tanítói álláshirdetésre. 2 hét múlva érkezett a válasz, nem felelek meg a követelményeknek, mert nincs szakmai tapasztalatom. Hogyan szerezzek tapasztalatot?
Fél évet dolgoztam szakmámban a gyakorlati helyemen, amit ott kényszerültem hagyni, mert ahol tudtak kihasználtak. 2 hónapig nem írtak velem szerződést, ezért kifizetni sem tudtak, gyakorlatilag feketén dolgoztam az iskolában. Amikor meg volt szerződésem úgy kalkulálták, hogy véletlenül se kapjak fizetést a szünetekre. Arról nem is beszélve, hogy a fizetésem a minimálbért sem érte el, mert azt mondták, ha ez az összeg nem felel meg nekem keresnek helyettem mást. Tudtam szükségem van a gyakorlatra, de egy idő után betelt a pohár, és ott hagytam őket.
Volt nagy sírás rívás, az én részemről és a gyerekek részéről is. A valósággá vált állom, hogy tanítok, ekkor szertefoszlott. Azóta is próbálom megtalálni a helyem, de nem tudok beletörődni, hogy nem kapok a szakmámban állást. Céltudatosan, már szakközépiskolában is pedagógiai szakmacsoportra jártam, azután a Debreceni Tanítóképzőben, ahol próbáltam magamból a maximumot kihozni, mind tanulás, mind gyakorlat terén. Ellentétben sok csoporttársammal, akiknek csak egy diploma kellett. Mindenki azt tanácsolja, legyek türelmes és ne adjam fel, mert előbb utóbb elérem a célomat, de félő, hogy most azért nem kellek, mert nincs gyakorlatom, később pedig majd arra hivatkoznak, hogy rég elhagytam az iskola padjait kizökkentem a tanultakból. Egyenlőre maradnak az emlékek, élmények amelyeket a féléves tanításom alatt szereztem. Azóta is sokszor álmodom, azt hogy gyerekek között vagyok és tanítok. Tanácsotokat szeretném kérni, hogy hogyan boldogulhat egy hasonló helyzetben lévő fiatal pedagógus a mai világban. És talán valakitől választ is arra, hogy miért nem kellenek a magyar iskolában a lelkes, hivatása iránt elhivatott, ötletekkel teli fiatal pedagógusok. Köszönöm, hogy elolvastátok levelem! Szép napot Kívánok!
Nos? Mit gondoltok?"

Fontos tudnotok, hogy lelkileg vérbeli tanítónéni vagyok és költözés miatt meg a pici fiunk miatt én is most keresek újra állást. Teljesen aktuális a téma számomra, de be kell vallanom, ennyire soha nem éreztem nehéznek, hogy elhelyezkedjek. Sem kezdőként, sem gyakorlott pedagógusként.

A másik, amiért háborgok, hogy milyen hozzászólások érkeznek egy ilyen cikkhez. Az író segítséget kért, erre olyan negatív, az egész világ ilyen, én is ilyen szerencsétlen vagyok és csak protekcióval lehet munkát találni megnyilvánulások jöttek, hogy nem lesz csoda ha tényleg szakmát vált szegény. Tisztelet annak a kevés kivételnek, aki velem együtt inkább buzdítani, lelkesíteni és tanácsot adni próbál. De ez sem sima ügy ám, mert a pozitív hozzászólásomat is leszólta valaki. Idézem a hozzászólásomat:

 "Én csak annyit tennék hozzá, nem mindegy, milyen pályázatot nyújtasz be és hogyan adod el magad. Higgyétek el, a megfogalmazás, a lelkesedés a kevés gyakorlatot is sokká teszi, ha ütősen van megírva a kísérőlevél. Én, bevallom nagy dumás vagyok :D és fősuli után is tíz körömmel kaptak utánam, majd szülés után is állásváltásnál. Sok állás van meghirdetve, szánja tok rá időt egyszer és meglesz az eredmény.  Szívesen segítek priviben ingyen, szívügyem az utánpótlás lelkesedésének megőrzése. Fel a fejjel és írjatok, ha szükségletek van segítségre! "

Reakció:

"Igen, valóban sok múlik a pályázaton, DE! A mi iskolánkban is azt látom, hogy a hülyéknek áll a világ, mert ők valakinek a valakijei. Nem akarom szegény kollégát elkeseríteni, de az a büdös nagy igazság a szakmában is, hogy csak protekciónak kell lenni, és mindegy mit "művelsz" az iskolában. A "bármit" kategóriát mindenki fantáziájára bízom! Mindenhol a protekció nélküli, lelkes, lelkiismeretes, még az egyre kevesebb fizetésünkért is, a munka és a gyerekek öröméért dolgozni akaró pedagógusnak nem jut óra, felajánlják neki a fél állást, lefokozzák udvari ügyeletesnek. Itt is mennyire meglátszik már, hogy mennyire rohadt világban élünk! De így kik fogják tanítani a saját gyerekeinket és legfőképpen: MIRE?"

Megjegyzem azok számára, akik nem jártasak a témában, hogy mióta a Tankerületek létrejöttek és nem intézménybe, hanem a sok intézményt összefogó tankerületbe kell a jelentkezést leadni, nincs lehetőség sok protekcióra. "...teljesen személytelenné vált a KLIK létezése óta az álláskeresés. NEM az igazgatók döntik el, kivel szeretnének dolgozni, ki lenne a megfelelő az iskolájukban, hanem pár hivatalnok a KLIK-ben... a benyújtott pályázatok alapján. Írhatsz bármit, nem tudod, hogyan döntenek. A város összes meghirdetett státuszára egy helyre mennek be az önéletrajzok+kísérő levél. Azt se tudják, kinek címezzék a motivációs levelet a jelentkezők. Lehet bármilyen tapasztalt, kiváló munkaerő, az életrajz dönt, és hogy mekkora keret van a bérére...." ahogyan szintén egy hozzászóló fogalmazott. 

De akárhogy is legyen, nem azért megyek tanítani, mert ezt akarom csinálni? Akkor nem kell ezt a pályát választani. Annyira sok a negatív pedagógus, aki egész nap csak nyafogni tud, hogy néha helyettük is szégyellem magam. Nem véletlenül ilyen rólunk a közvélemény. És természetesen az a legrosszabb, hogy aki nem ilyen, azt is egy kalap alá veszik a többivel.

Hát én nem hagyom magam. A gyerekeknek olyan tanító kell, aki elhivatottságból és nem a pénzért csinálja. Egyetértek azzal - félreértés ne essék -, hogy nagyon kevés a bére és megbecsülése a tanítónak. De a gyerkőcök miért hibásak érte? Miért őket büntetjük és játsszuk el a jövőjüket azzal, hogy elhagyjuk a pályát. Ők nem számítanak? Hát nem az én gyermekeimről és a tiédről van szó, kedves Olvasó???? Egyre butább felnőttek kerülnek ki az iskolapadból az olyan pedagógusok miatt, akik ilyen negatívan állnak hozzá. Az sem véletlen ám, hogy a pályakezdő egy becsületes Önéletrajzot nem tud megírni vagy hogy azt se tudja, hogy kell naplót vezetni egy osztályban. Mindenre megtanítják a gyerekeket, csak arra nem, hogyan legyenek jó szülők, hogyan gazdálkodjanak a pénzükkel, hogyan keressenek állást stb. Csak az életre nem tanítják meg őket. És szándékosan használom az "ők " személyes névmást, mert még véletlenül sem akarok ilyen pedagógusok vagy szülők közé tartozni.

Bevallom, biztosan sokan felháborodnak ezen a cikken, úgy gondolom, de mindenki tegye a szívére a kezét és saját magától kérdezzen. Nekem jó volt, hogy nem segítettek? Nekem jó, ha ilyen gyerekek kerülnek ki a kezeim közül? 

Sajnos érzem, indulatból írtam ezt a bejegyzést, ami nem jó, de kíváncsi vagyok mindenki, bárki, akárki véleményére!!! Hát nem a gyerekek a legfontosabbak, hogy munkánkkal boldog felnőtteket varázsoljunk belőlük??? Neked kedves Tanító-társam, nem ez a küldetésed????

Várom megjegyzésben minden szülő, pedagógus, olvasó véleményét őszintén!!!


"Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében."

(Rudolf Steiner)





13 megjegyzés:

  1. "Az élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre."John C. Maxwell

    VálaszTörlés
  2. Én is szerettem az osztályomat, ők is engem,
    a kollégáktól és az igazgatótól is mindig pozitív visszajelzéseket kaptam, minden téren dicsértek...., mégis évente hosszabbított szerződéseket kaptam minden augusztusban, azzal a megjegyzéssel, hogy talán ez lesz az utolsó, jövőre már nem lesz helyem!
    Mikor szülési szabira mentem, az ig. megígérte, amint lesz üres hely, engem fog visszahívni! Ennek ellenére, mikor jeleztem, hogy számítok az ígéretére, és szándékomban áll visszatérni, a bólogatások után felvették a valaki valakijét........ (és ez csak egy rövidített verzió, több szóra nem érdemes....)
    Már nem szándékozom visszatérni, pedig világmegváltó terveim voltak....., áthelyeztem őket más színtérre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A baj nem azzal van, ha valaki besokall, mert így bántak vele. Én azért írtam a cikket, mert valaki ennek a kezdő hölgynek annyit tudott tanácsolni, hogy keressen más szakmát. És szerintem egy új lelkesedő fiatal jelöltet a saját rossz tapasztalatunk miatt, nincs jogunk így lehúzni....

      Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed! Sajnálom, hogy nem adod tovább, amit tudsz. Te is az értékes emberek közé tartozol a szememben olyan tulajdonságokkal, amit lehetne másolni...

      Törlés
  3. Kedves!"A gyerekeknek olyan tanító kell, aki elhivatottságból és nem a pénzért csinálja." Ezt komolyan gondolod?? Nekem ezért nem adnak se gázt,se villanyt , se élelmiszert! Sajnálom,és negatív sem vagyok,a gyerekek szeretnek. De a szakma szeretete mellett talán az anyagiak is fontosak. Keress már olyan pedagógust, aki ingyen dolgozna?!Ez a pálya ledegradálása. A szakmám, a tudásom, a kreativitásom igenis pénzt ér, fizessék meg!Mitől különb tőlem egy politikus!! vagy egy bankár?! Flow

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen,

      Először is köszönöm a véleményed!

      Ám szerintem félreértettél valamit. Nem azt akartam kifejezni, hogy dolgozzunk ingyen, mert én is 2 diplomával, 5 egyéb ideköthető képzéssel, hallgatók mentorálásával, országos szintű bemutató órákkal stb. teszek többet még egy átlag pedagógusnál is.

      Csak úgy érzem, az állam hibájából, vagy a rendszer hibájából, mert mi keveset kapunk, a gyerekek isszák meg a levét. Én őket sajnálom a legjobban. És aki most végzi a főiskolát, az már akkor tudja, mi vár rá, mikor elkezdi. Sajnos ez van.

      És ha már a rendszeren nem tudunk változtatni, és a bérünkön emelni, legalábbis z elveinek és az értékeink mellett álljunk ki.

      És mielőtt azt gondolnád, nekem nem fontos a pénz, most áll árverezés előtt a házam 3 gyerekkel. De a világ nem hibás az én rossz döntéseimért és nem büntethetek másokat a saját éppen rossz életemért.

      Ezért próbálok pozitív lenni és erre buzdítani másokat is. Enélkül megőrülne az ember. És nem baj, ha te nem akarsz a pénz miatt tanítani, csak ne beszélj le másokat, mert az az ő döntésük kell legyen.


      Szép napot neked és higgy magadban!

      Törlés
  4. Egyetértek veled kedves blogger! Egyébként a cikket a "helyén" én is olvastam, sokkal inkább a kihasználáson akadtam fent. A munkaidő nem csak addig tart ameddig a megtartott órák. Elsőseim voltak az idén, akkor és addig maradtam amíg kellett. 10 évembe telt hogy eljussak idáig és ha annak idején feladtam volna fél év után, nem lettem volna büszke magamra. Amúgy én sem értem mért jobb negatívan szemlélni a dolgokat, mikor sok öröm is van benne, bár nekem szuper főnököm van, imádnivaló osztályom, segítőkész szülőkkel, sok ötletem amiket most már meghallgatnak és sok kedves kollégám. Így is lehet nézni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek! Én iskolaotthonosban dolgoztam, hivatalosan 22 órát egy héten. nem hivatalosan minden nap reggel 7:30-tól délután fél 5-ig. mikor nem az én órám volt, vagy bent ültem a társam óráján hátul és szemléltető anyagot gyártottam, vagy az elektronikus naplóval szenvedtem, stb. Mindezt úgy, hogy tudtam, ezt nem fizetik meg és hogy én min. 3x annyit dolgozom, mint XY kollégák. :(

      Mégis csináltam és fogom is, mert ennek az országnak a jövője, a következő vezetői azokból a gyerekekből kerülnek majd ki, akiket mi tanítunk....

      Törlés
  5. "Mindenre megtanítják a gyerekeket, csak arra nem, hogyan legyenek jó szülők, hogyan gazdálkodjanak a pénzükkel, hogyan keressenek állást stb. Csak az életre nem tanítják meg őket."
    Kedves Blogger! 20 év egyik tapasztalata számomra az, hogy nem vagyunk mindenhatók!!! Nem az iskola/tanító/tanár dolga, hogy a fent felsoroltakra megtanítsa a gyerekeket!!! Példát mutathatunk, jó szándékkal beszélgethetünk erről, segíthetünk problémákat megoldani, de az alapot és a kiteljesedést a szülők, a családi minta adja, bármennyire is szeretnénk elhinni, hogy mi sokkal többet számítunk egy-egy gyerkőc életében. Abban a pillanatban, hogy kikerülsz a gyerek látószögéből, életbe lép a tanult modell, amit születése óta követ. Nagyon kevés esetben van csak másképp. Lehetséges, hogy én vagyok a rossz pedagógus, s mások sokkal jobban csinálják, de azt gondolom, hogy ha jobban belegondolunk, a többségünknél ez a mechanizmus él. Gondolj csak arra, hogy ha az osztályodba más is betanít, már nem olyan jó gyerekek, szófogadók stb. A szülő, a család az elsődleges tényező ezekben a dolgokban, csak az ő mintájuk lehet az alapja az élet megtanulásának. Alakítani lehet, de megtanítani a fent említett dolgokra nem! És szerintem nem is a mi dolgunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos egyet kell értsek azzal, amit mondasz. A szocializáció döntő szerepű. Ám pl. egy józsefvárosi iskolában (lesarkallatosabb élő tapasztalatom), ahol a gyerek lázas betegen is ott van, ha hazamegy, az utcán lődörög, akkor azt mondom velem tölt több értékes időt. És nem beszélve az iskolaotthonról, meg a napköziről, ahonnan 16:00 körül megy haza a gyerek. Ott a szülő már nem nevel, nem is tudna.

      Én csak azt mondom, ha olyan szituáció adódik, a kreatív pedagógusnak meg kell ragadnia a helyzetet, az alkalmat és a helyes gondolkodás felé terelni a pupákokat. Vagy megmarad, vagy nem. de ha meg sem próbálom, akkor....

      Törlés
  6. en reagaltam az elso cikkre is! igaz azota nem olvastam el a megjegyzeseket, de nekem mar a levelbol is eleg negativ hangulat jon le ("amit ott kényszerültem hagyni, mert ahol tudtak kihasználtak. 2 hónapig nem írtak velem szerződést, ezért kifizetni sem tudtak, gyakorlatilag feketén dolgoztam az iskolában. Amikor meg volt szerződésem úgy kalkulálták, hogy véletlenül se kapjak fizetést a szünetekre. Arról nem is beszélve, hogy a fizetésem a minimálbért sem érte el, mert azt mondták, ha ez az összeg nem felel meg nekem keresnek helyettem mást. Tudtam szükségem van a gyakorlatra, de egy idő után betelt a pohár, és ott hagytam őket." "Mindenki azt tanácsolja, legyek türelmes és ne adjam fel, mert előbb utóbb elérem a célomat, de félő, hogy most azért nem kellek, mert nincs gyakorlatom, később pedig majd arra hivatkoznak, hogy rég elhagytam az iskola padjait kizökkentem a tanultakból. Egyenlőre maradnak az emlékek, élmények amelyeket a féléves tanításom alatt szereztem") --- mar bocsanat az egesz egy nagy panaszaradat... tanitani ezer fele keppen lehet - vannak maganovodak, iskolak, valami megoldas BIZTOS VAN A SZITUACIORA!!! P.S. nem vagyok nevtelen (meg mielott ....), a FB oldalon is irtam a sajat profilommal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm neked!!! Én is így gondolom! Mindenkire jut hely valahol!

      És én is odaírtam, mennyire zavar ez a negatív áradat!

      Törlés
  7. Nekem azt a véleményem, hogy nem csak és kizárólagosan iskolában lehet gyakorlatot szerezni! Ott vannak a nyári szünidő alatt a táborok, ahová nevelőket, segítőket, animátorokat keresnek. Nem sokat fizet, de ergo jól érzed magad, és kapsz gyakorlatot. Ott vannak a játszóházak, ahol szintén rengeteg a lehetőség. Lehet vállalni korrepetálást, vizsgákra/felvételikre felkészítést. Lehet vállalni gyermekmegőrzést. Sok kicsi sokra megy alapon. És legalább nem mondhatják, hogy nem találod fel magad, hiszen több területen szerzel tapasztalatot, mintha csak egy iskolában tengetnéd az életed, ahol nem becsülnek meg, ahol kihasználnak.
    Nem vagyok szakmabeli, de ettől függetlenül nekem ez a meglátásom.
    Az egészségügy után most az oktatást verik szét. Én ezt már átéltem egyszer, az egészségügyben. Most pedig lépten-nyomon hallom, látom mi zajlik az oktatásügyben. Nem csoda, ha sokan feladják, és egyszerűen elfordulnak a szakmájuk felől. Pedig ilyenkor kell csak igazán a kitartás, az egymás motiválása, segítése.
    Senkinek sem könnyű a mai rendszerben élni, de bízni kell, és hinni, hogy lesz jobb is. Sokkal jobb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Éva!

      Teljes mértékben igazad van. Ebben a világban és főleg ebben a kis országban csak az boldogul, aki találékony és nem adja fel! :)

      Nagyon köszönöm, hogy leírtad!!!!

      Törlés

Megjegyzés: